Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.
Irományszámok - 1878-743. Előterjesztése a közmunka- és közlekedési ministernek, a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, valamint a Temes-Béga vizszerkezetben előforduló lényegesebb kérdések tárgyában, tekintettel a szabályozási munkák megbirálására meghivott külföldi szakértők jelentésére, - valamint e tárgyban a tiszavölgyi társulat központi bizottsága által kiküldött albizottság észrevételeire
226 743. szám. Folyó szám Megnevezés Árterület Folyó szám Megnevezés 1500 • öles holdasban hectárokban i. II. in. Ismétlés. 1850-ig alakult 10 társulat, ezekből azonban egybeolvadás 1866-tól a mai napig alakult 3 társulat azonban ezek közül a czibak-sápi az 1863-ban alakult, szolnok-csongrádi balparti társulatba olvadván, jelenleg van 2 társulat. 1.069,790 827,458 63,293 461,720 357,129 27,317 i. II. in. Összesen 28 társulat. 1.960.541 846,166 A csongrád - felgyői, fegyvernek-szakállasi, horgos - martonosi, szanádi és németbánáti társulatokra vonatkozó adatok a közmunka- és közlekedési ministerium hivatalos adataiból, a többi társulatokra vonatkozó adatok »a Tiszavölgyi társulat központi bizottságának az 1879. június 15-iki évi közgyűléshez intézett jelentéséből vannak véve«. Az egyes társulatok élén egy elnök áll egy választmánynyal, melyben a tagok száma az árterület nagyságához képest több vagy kevesebb. A nagyobb társulatok egész tiszti személyzettel rendelkeznek. Ezek közt fontosabbak: az igazgatói, pénztárnoki és főmérnöki állomások. A kisebb társulatok teendőit gyakran csak egy mérnök, vagy épen egy igazgató végezi. A fentebbi táblázat szerint a mai napig összesen társulatba lépett árterületnek 55%-a már az 1848-ik évi politikai eseményeket megelőző időszakban, 42%-a az absolut kormányzat alatt, végre 3°/ 0-a jelenlegi felelős kormány alatt lépett társulati kötelékbe. Az első társulatok alakulása idejében ismert legmagasabb árviz az 1830-ik évi volt: minélfogva a társulatok ezt vették irányadóul s az ezen vizszinen alól fekvő területeket vonták be kötelékükbe. Később 1855-ben, tehát még akkor, a mikor az alig megkezdett szabályozási és árvédelmi építkezéseknek a legkisebb hatásuk sem lehetett, jóval magasabb volt az árviz szine, mint 1830-ban, de azért az 1855 után alakult társulatok is mind csak az 1830-iki vízszint vették alapul s még mai napig is csupán az ezen vizszin alatt fekvő területek vannak felvéve a társulati árterületekbe, holott azóta az 1876. évi és múlt évi árvizek szine az 1855-ik évi árvizszint is meghaladta. A munkák kivitelét illetőleg, az egyes kanyaroknak átvágása, valamint a védtöltéseknek felépítése legnagyobb részben az 1851-től 1866-ig lejárt korszakban hajtatott végre. Az 1866-ik évtől egészen 1877-ig, az állam csupán egyes, a kiképződésben nagyon hátramaradt átvágások lemélyítésére szorítkozott, mely korlátolt tevékenységnél fogva a tiszamenti osztálymérnöki hivatalok száma 6-ról előbb 4-re, később pedig 3-ra szállíttatott le, 1875-ben pedig az addig fennállott tiszavölgyi kormánybiztosság megszüntettetvén, teendőinek folytatólagos ellátása közvetlenül a ministerium vizépitészeti szakosztályára szállott át. Az 1876-ik és 1877-ik évi rendkívüli árvizek alkalmával szerzett tapasztalatok kétségbe vonhatlanul arra mutattak, hogy az alsó Tiszavidék érdekében halaszthatatlanul szükségessé vált, Csongrádtól kezdve lefelé a viznek szabad lefolyását az átvágások kibővítése által elősegíteni; minélfogva még az évben megkezdette a közmunka- és közlekedési m. kir.
