Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.
Irományszámok - 1878-699. A közlekedésügyi bizottság jelentése, „a láncz vagy kötélhajózásról” szóló törvényjavaslatról
699. szám. 13 esetén, az engedélyes minden valószínűség szerint, az első dunagőzhajózási társaság lesz. Azok után, a miket a bizottság fentebbi indokaiban elmondani szerencsés volt, felesleges bővebben fejtegetni, hogy az ezen társaság által jelenlenleg — caeteris paribus — a szabad Dunán, csupán üzleteszközei és üzlettőkéje által nyert túlsúly mily veszedelmes monopóliummá válhatnék, ha a láncz, mely ellen komoly verseny úgyis nehezen képzelhető, csupán a törvényjavaslatban proponált megszorítások mellett részére engedélyeztetnék, s igy az üzleti tőke természetes túlsúlya mellé még a technikai túlsúlynak minden versenyt elnyomható lehetősége is részére biztosíttatnék. Igy maga ezen szempont is arra inti a bizottságot, hogy a mennyiben a lánczlerakó uralja a Dunát: a lánczot, s igy a Dunát, kiviteli forgalmunk ezen szabályozóját, az állam hatalmi köréből kisiklani ne engedje, s a fentebbiek után ezen szempontból is óhajtja — legalább a Dunán, — a láncznak állami letételét és üzletét. De van egy további szempont is, mely figyelmet érdemel; s ez az, hogy a láncznak csupán oly vállalat által való kezelése nyújtja a teljes pártatlanság biztositékát, mind a sorrendre, mind a tarifákra nézve, a melyre nézve az országos közgazdasági érdekek az irányadók. Ily vállalat nem lehet más, mint az állam maga. A bizottság azt hiszi, hogy maga az első dunagőzhajózási társaság is az által lesz legjobban biztosítva minden igaztalan verseny ellen, ha a láncz birtokosa az állam lesz. Ez esetben nem kell az ő uszályainak — s az ő engedélye esetén más tőle idegen hajóknak — attól félni, hogy igaztalan kedvezményezés történik, akár a sorrend, akár a tarifák megállapításánál ; az állam semleges — és csupán a közjóra irányzott — helyzete mellett szorosan megtartatván az egyenlőség, a mely módon biztosíttatik az is, hogy az első dunagőzhajózási társaság, uszályai számával és forgalmának irányában, tehát eddigi természetes túlsúlyának teljes biztosításával léphet a láncznak használatába. Más oldalról azonban a tarifák szempontjából kénytelen a bizottság a legnagyobb súlyt fektetni az állami kezelésre. A hol ez idő szerint verseny létezik a Dunán, ott a verseny jótékony hatását nem lehet túlbecsülni. A Ferencz-csatorna-társaság a Ferencz-csatornán át egész Szegedig hatásos versenyt képes volt nemcsak a dunagőzhajózási társasággal, hanem az osztrák államvasút egyenes vonalával is létesíteni, mely utóbbi 12 krral volt kénytelen leszállitan szeged-budapesti árszabályait. Aremorqueur-tarifák pl. Szentesről 43 kr. az első dunagőzhajózási társaságnál, mig 277» kr., a Ferenczcsatornánál. Igen nagy külömbség tehát a szállító közönség érdekeire nézve az, hogy melyik árszabálynál éretik el a lánczhajózás által elérhető 30—40% külömbség, miután az előbbi esetben Szentesről Budapestre mintegy 30, az utóbbiban pedig 18 krajezárért jut el. Miután pedig a láncz lerakásának teljesen semleges kezelése mellett főelőnye épen az lesz, hogy a vontatási költségek szállíttatnak le, s igy minden uszály szállíttatik ugyanazon tételen, a szabad versenynek teljes kifejlés biztosíttatik s e szabad verseny természetes következménye nem lehet más, mint a legolcsóbb tarifák érvényre jutása. A láncz letétele s teljesen semleges kezelése mellett, ugyanis a vontatási monopólium teljesen lehetetlen lesz, minden uszály szállíttathatván a láncz által, a természetellenes helyzet kiaknázása, a hazai termelés végtelen hasznára megszűnnék s a díjtételek a verseny által a befektetési tőkének kamatoztatására szoríttatnának le. Fentebb már volt szerencsénk érinteni azon okokat, a melyek egyáltalában szólanak a mellett, hogy kiviteli főirányaink az állam hatalmi körében tartassanak, mert csak igy várhatunk a kiviteli konjunktúrákhoz folyton simuló, s a hazai termelés érdekeihez hozzácsatlakozó azzal együtt fluktuáló tarifákat. Mindezen okok kettős mértékben állanak a Dunára, s a dunai lánczhajőzásra nézve, miután ez a hasonlithatlanul legolcsóbb kiviteli út, s igy regulatora kivitelünknek. Akkor tehát, midőn vasutaink államosítására óriási erőfeszítéseket teszünk, a bizottság nézete szerint nem volna lehetséges megegyeztetni általános irányzatunkkal a dunai lánczhajózás engedélyezését.
