Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-723. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a czukoradóról szóló 1878. évi XXIII. törvényczikk módositásáról” benyujtott törvényjavaslat tárgyában

723. szám. 149 val szemben. Mert ha már más tekintetben, földrajzi fekvésünk s répánk minősége folytán, melyre nem folyhat be a törvény, hátrányban vagyunk — még az a szerencsétlen helyzet sújt bennünket, hogy sokkal több adót kell fizetnünk, úgy jelentékenyen rosszabb pénzügyi helyzetbe fogunk jutni. Mi tehát a messzebb fekvő czélról lemondtunk, hogy elérjük a közelebb fekvőt, t. i. a minden körülmények közt való egyenlösitést, hogy soha oly helyzetbe ne jussunk, melynél fogva többet kénytelenittessünk fizetni, mint cislajthániai collégáink nagy része. Ezért lemondtunk a messzebbi czélérts csatlakoztunk a nagy többséghez, mely bennünket előbb leszavazott. 2. kérdés: Csak az ön gyárát sujtották-e ezek a bajok? vagy másokét is ? a nagyobb vagy kisebb gyárakat; a lésajtó vagy diffussionalis gyárakat-e inkább? Lippmann: Erre a kérdésre már megadtam a feleletet. Sajtó-gyárakra nézve az új törvény mindenesetre elönyösebb, mivel a diffusionalis gyáraknak többet kell fizetniük. A contingentirozásnál tehát kétségkívül nyernek a sajtó-gyárak. A még létező kevés számú sajtó-gyárak ez által kedvezőbb helyzetnek örvendenek; mert minél többet fizetnek a diffusionalis gyárak, annál kevesebb esik rájuk. Azonkívül bizonyos tekintetben s nem jogtalanul, némi előnyökben részesülnek, mivel kedvezőtlenebb viszonyok közt dolgoznak, mint a diffusionalis gyárak, pl. töke-erő, viz-fölhasználás stb. tekintetében. Azért is változtatták át azokat diffusionalis gyárakká, mivel nálunk a munka módja kevéssé észszerű, az eredmény csekélyebb s a munkadíjak magasabbak. Láng: Nem hiszi ön, hogy a jelenleg fenforgó bajok a sajtó-gyárakat jobban sújtják mint a diffusionalis gyárakat? Lippmann: Ez alig állitható. Nekünk magunknak nincs sajtó-gyárunk s e tárgyban nehéz az igazat megtudni, mert a sajtó-gyárak áldozatok gyanánt szeretik feltüntetni magukat; részemről azonban nem hiszem, hogy jobban sújtatnának. Bebizonyítani ugyan nem tudom, de meg vagyok győződve, hogy a sajtó-gyárak valamivel kedvezőbben állunk. 3. kérdés: Az új javaslat segithet-e ezeken a bajokon és mikép? minő' hatással lesz az a különböző gyárakra? Lippmann; Az új törvényjavaslatnak csak az az előnye van, hogy valamennyien többet fizetnek, vagyis hogy valamennyien egy arányban fizetnek többet s igy adó tekintetében az egyesek, pl. mi Surányban kedvezőbb helyzetben leszünk, mint voltunk a lefolyt évben. Hegedűs: De hisz ön memorandumában éppen az ellenkezőjét állította? Lippmann: Kifejtettem már az imént, hogy ha ma képes volnék ugyanazon berendezéseket megszerezni, mint találhatók azok az osztrák gyárakban, ugy azon kedvezőbb helyzet elérése már csak az intelligentia kérdése volna. Ha megszerzem azt az erőt, azokat az eszközöket s a lehetőséget, hogy ugyanazon készülékekre tegyek szert, mint mások, ugy mint becsületes gyárosnak, olyan munkát is kell végeznem, mint végeznek mások. Előadtam már, hogy a dolgok bizonytalan állásában, a nagy költségek mellett, ha nincs elég bátorságom nagy összegeket fordítani új befektetésekre, melyek tartama mindenkor kétséges — s ha a közvélemény s a gyárosok nagy többsége ellene nyilatkozik, — semmiképen se tanácsos nagy összegeket befektetni azon veszély eshetőségére, hogy egy két év alatt az egész apparátus használhatlanná válik. Ez volt a föok, hogy miért léptünk vissza kérelmünkkel s kijelentettük, hogy vele többet nem alkalmatlankodunk. Ha bizonyosan tudtuk volna, hogy a jelenlegi állapot még teljes nyolcz éven át ugy marad s változatlanul fön fog tartatni, akkor megtehettük volna azokat a beruházásokat. De minden oldalról azt erősítgették, hogy az állapot lehetetlen és tarthatatlan. S sok hátránya is van, mert éppen a gyárak tökegazdag része hátrányban van azon gyárakkal szemben, melyek nem rendelkeznek tőkék fölött.