Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.
Irományszámok - 1878-723. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a czukoradóról szóló 1878. évi XXIII. törvényczikk módositásáról” benyujtott törvényjavaslat tárgyában
723. szám. 147 jegyzésről, hogy a restitutionalis quota leszállítása által egy lépést teszünk a termékadó felé. Helyes ez? Schmidt: A törvényjavaslatból nem világlik ki a termény-adóhoz való egyenes átmenet. Ezt nehezen lehet az összefüggésből kitalálni. Őszintén szólva, a termény-adó nehézsége tulajdonképen abban rejlik, hogy ez által az iparnak bizonyos berendezésektől függő előnye veszedőben menne. Lukács: A magyar répa minősége oly fő momentum-e, hogy figyelembe kell venni ? Vagy a minőségben előforduló ezen különbség más úton kiegyenlittetik ? Schmidt: A magyar répa minősége némely esztendőben egészen kielégítő. Atalánosságban azonban a helyi és klimatikus viszonyok a répára nézve nem oly kedvezők, mint Csehországban. A czukornyereményben lévő ezen különbség azonban kiegyenlíthető az egyenletes megadóztatás behozása által, azaz, ha a magyar répára kevesebb adót vetnek, mint a jobb cseh répára. Lukács: Nagy ez a különbség? Schmidt: Oly jelentékeny, hogy például Csehországban a répa átlag 8—9% czukrot ad, mig Magyarországon (egyes gyárak kivételével) az átlagos százalék 6, legfeljebb 8 közt változik. Az ottani minimum akkora, mint nálunk a maximum. Lippmann, a nagysurányi czukorgyár igazgatójának feleletei: 1. kérdés: Mely bajokat tapasztalt az 1878-ki törvény életbeléptetése óta, melyek orvoslást igényelnek f Lippmann: E tárgyban sokat lehetne mondani. A czukorgyárosok közt csak egy vélemény uralkodik s ez az, hogy az eddigi törvények, a mint gyakorlatban foganatosíttattak, reánk, nevezetesen a magyar gyárakra nézve rendkívül hátrányosak voltak. A magyar gyárak ugyanis mind földrajzi fekvésük, mind pedig a répa minősége s a tüzelőszer tekintetében sokkal kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint más gyárak. S miként egykor Napóleon Ausztriáról mondotta, hogy mindig egy eszmével és egy sereggel késik meg, ugy mi is egy évvel maradtunk vissza elzárkózottságunk, valamint az összeköttetéseinkben s közvetlen közelségünkben levő gépgyárakban nyilvánuló hiány folytán, úgyszintén az által is, hogy mi nem élünk folytonos érintkezésben, hanem szétszórtan s nem vagyunk képesek az egyes találmányokat oly hamar hasznunkra fordítani. Végre tökehiány s a gyárak nagysága is nagy akadályt képeznek minálunk. Kis gyárban mindennemű kísérlet könnyen eszközölhető, mig nagy gyáraknál ez oly tökeberuházást igényel, mely csaknem lehetetlen. Ennélfogva munka tekintetében tényleg túlhaladtak bennünket s pedig annyira, hogy ma Cislajthániában a gyárak egy része fele annyi adót fizet, mint mi. Ez általában ismert ténynek tulajdonképen nem a törvény az oka, mert akkor, midőn a törvényjavaslat készült, maguk a szakértők, tehát collegáink nem is álmodták, hogy lehetséges oly rövid idő alatt a technikai segédeszközök oly nagy tökéletesítése, hogy oly rendkívüli munkaképesség lesz elérhető. Mi magunk is csak a munka folyamában értesülések és hírlapi közlések utján tapasztaltuk, hogy mit végeznek oda át hasonlítva ahhoz, a mennyit mi végezünk. Természetes dolog, hogy Cislajthániában, hol többnyire kis gyárak vannak, több félekisérletek is lehetségesek s a hol előny kínálkozik ezt legottan föl is használják. S meg is történt ott tényleg, hogy — a hol mi csak nehézséggel tudtunk 500—550 töltést 24 óra alatt végezni egy egész telepen, azok, habár nem mindenütt, helyenkint 1000 töltésig föl tudták vinni tehát épen a kétszereséig, mint a mennyit mi elérhettünk. Ezt természetesen a törvényhozási ép oly kevéssé tudhatta előre, mint a ministerium vagy a szakértők. Ujabb időben egy claviatura találtatott föl, melynél a villamosság segélyével a födelek mesés gyorsasággal fölnyithatok. Mindezen körülmények 19*
