Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.
Irományszámok - 1878-699. A közlekedésügyi bizottság jelentése, „a láncz vagy kötélhajózásról” szóló törvényjavaslatról
10 699. szám. Még egy körülményt tart kötelességének kiemelni a bizottság, nevezetesen azt, hogy a láncz lerakása által a vontatógőzösök egy nagy része, a lánczczal biró folyamszakaszon nem versenyezhetvén a lánczczal s igy nem találván foglalkozást, kénytelen lesz a folyamnak jelenleg elhanyagoltabb részein és mellékfolyóin: a Tiszán, Kőrösön, Száván stb. a közforgalmi és közgazdasági igények nagy előnyére fejteni ki az eddiginél nagyobb tevékenységet. Más oldalról azonban a bizottság nem hunyhatott szemet azon nehézségek előtt sem, a melyek a láncz- vagy kötél lerakásával egyebütt is, de különösen a Dunán, mint főkiviteli utunkon, a dolog természeténél fogva egybe vannak kapcsolva. A folyó szabadsága, mint az a párisi békében stipuláltatik, magával hozza a hajózás tekintetében a teljes versenyt. Ezen jogi helyzet volt oka annak, hogy az első duna-gőzhajózási-társaság, mely 1830-iki privilégiuma szerint, voltaképen csak a John Andrews és Pritchard-féle gőzgépek kizárólagos használatára >secundum constructionem privilegiatum< (mint az 1838. évi május 17-én kelt s a magyar megyéken is kihirdetett kiváltságlevél mondja) nyert engedélyt, s melynek engedélye később az 1846. évi augusztus 25-én kelt okmánynyal kiterjesztetett, egyúttal kiköttetvén, hogy a vállalat vitelárait a kormány beleegyezése nékül ne változtathassa, kénytelen volt a párisi béke feltételei által megváltozott viszonyok közt privilégiumáról lemondani s e helyett az 1857. évi május 23-iki egyezményben 1.920,000 p. forint kamatbiztositással megelégedni, melyet tényleg az 1873: XIV. törvényczikk szüntetett csak meg, mind a Duna szabadságát, mind a társulat szabad mozgását biztositó módon. A tényállás tehát az, hogy a Duna jelenleg szabad s azon az első duna-gőzhajózási-társaság, — melynek érdemeit a dunai forgalom emelése tekintetében szives készséggel ismeri el a bizottság, — az államtól majdnem teljesen független állást foglal el. A múlt évtized alatt számos kísérlet tétetett versenyvállalatok létesítésére. E versenyválialatok azonban mindnyájan elbuktak. Nem tartozik a bizottság feladatához, azon okokat részletezni, a melyek a vállalatok bukását előidézték; annyit azonban a helyzet felderítésére kénytelen megjegyezni, hogy oly vállalattal szemben, mely oly óriási segédeszközökkel rendelkezik, s mely vállalat a Duna szabaddá nyilvánításával összekötött válságokat, az állami kamatbiztositék fedezete alatt élte keresztül, a verseny szükségképen nehéz, majdnem lehetetlen voit. S a dolgok természetes fejlődése hozta magával, hogy míg ma magának e hatalmas lársaságnak legutolsó üzletjelentése értelmében 705 vasvontató hajója van, addig az összes magyar Dunán közlekedő többi vashajók számát, legvérmesebb számítással sem lehet 30-ra becsülni. A vontató erőben rejlő monopóliumot tehát, a Duna minden szabadsága daczára, már ma is tényleg élvezi az első duna-gőzhajózási-társaság. A láncz- vagy kötélhajózás létesítése a mai helyzetet lényegesen meg fogja a bizottság mély meggyőződése szerint változtatni. Van ugyan reá példa, például a Rajnán, hogy valamely folyónak egyes szakaszain egymás mellett több, két-három láncz is tétetik le, s az igy egymás mellett letett láncz tulajdonosai mindaddig élénk versenyt folytatnak egymással a szállító közönség előnyére, a mig — mint Stephenson jő előre megjósolta a vasutaknál — a verseny kartellben nem végződik. A Duna felső részén, különösen a gönyői szakasznál azonban a folyam sok részén, minden valószínűség szerint lehetetlen technikailag is több láncznak egymás mellett való letétele; már pedig ez esetben szembeszökő azon egyetlen vállalat előnye, a mely a lánczot folytatólagosan lerakhatja, — azzal a többi szakgatott részek versenyezni képtelenek lévén. Igy meg kell azon gondolattal barátkoznunk, hogy a magyar Duna egész mentén egyetlen lánczbirtokos fogja uralni valószinűen a forgalmat, még pedig — miután a láncz a vontatási költségeket leszállítja s ezáltal a vitelbéreket 30—407<>-kal mérsékelheti, — szembeszökőleg oly nagy hatalommal, a minővel a rendes vontató szolgálat hosszabb időre egy-
