Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.
Irományszámok - 1878-618. Törvényjavaslat a véderőről szóló 1868:XL. törvényczikk némely szakaszainak módositása tárgyában
618. szám. 409 kezelendők, és igy a fentebbi példában emiitett egyén rögtön besoroztatása után a póttartalék azon évfolyamába volt beosztandó, a mely korának megfelel, A jelen javaslat 4. §. 3. pontja ezen igazságtalanságot megszünteti, midőn védrendszerünk szelleméből kifolyólag kimondja, hogy a szolgálati idő a póttartalékban tiz év. A 32. §. a póttartalék intézményében még egy második változtatást is tesz. Eddig ugyanis a póttartalékosok ideiglenesek és állandók voltak. Ezen megkülönböztetés azonban a lefolyt 11 év alatt nemcsak fölöslegesnek és a közigazgatási kezelésben végtelen nehézségeket okozónak bizonyult be, hanem egyszersmind igazságtalan volt. Mert e mellett megtörténhetett és megtörtént, hogy az oly hadköteles, a ki például az I. és II. korosztályban ideiglenesen a póttartalékba osztatott be, a harmadik évben, — midőn az ujonczállitási eredmény kedvezőtlenebb volt, — a hadseregbe jutott, és igy önhibáján kivül, két évvel később szabadult ezen kétségtelenül nagy tehertől, mintha az első korosztályból soroztatott volna be. Nagyon gyakran előfordult eddig az is, hogy az oly hadköteles, a ki az I. korosztályban ideiglenesen a póttartalékba osztatott be, azon hitben, hogy ezzel véglegesen eleget tett a maga hadkötelezettségének, a többi ujonczállitásokon nem jelent meg, és ennek következtében, mint szökevény elitéltetett. Ezen fölösleges és czélszerűtlen megkülönböztetésnek, és az ebből folyó hátrányoknak megszüntetését czélozza ezen javaslat, midőn kimondja, hogy: >A póttartalékba besorozandó védkötelesek abba, tekintet nélkül korosztályukra, állandóan osztatnak be.« Egyebekben a póttartalék marad, a mi volt, s az abba beosztandó egyének még csak az időszaki fegyvergyakorlatokra sem kötelezvék. Uj helyzetök csupán a jelentkezési kötelezettséget vonja maga után, a melynek ponios teljesítése nemcsak mozgósítás esetében bír rendkívüli fontossággal, hanem más közigazgatási és kiváltképen rendészeti tekintetben is, igen jelentékeny előnyöket nyújt. Az utolsó bekezdés az eddigi törvényben e részben foglalt hibákat javítja ki. Azon második lényeges újitás, hogy az ujonczállitásru esetleg a 4-ik korosztály is felhívandó legyen, azért szükséges, mert mind az ujoncz, mind a póttartaléki jutalékban, — kiváltképen Ausztriában, — jelentékeny hátralék mutatkozik. Gondoskodva van azonban arról, hogy a törvény ezen felhatalmazásával csak bizonyos korlátok közt lehessen élni. Ugyanis ezen kisegítő intézkedés csak kivételesen és csupán azon esetben fog alkalmazásba vétetni, ha a hátralékok nagysága az előre megállapított mértéket elérné. S még akkor is, ha a 4-ik korosztály behivatott, az ezen korosztályból való besorozás berekesztendő, mihelyt a kiegészítési szükségletek födözvé vannak. Ha pedig azon eset állana be, hogy ezen kiegészítési szükségletek, az előre nem látott kedvező ujonczállitási eredmény folytán, már a három, első korosztályból födöztetnének, a negyedik korosztály nem is vonható sorozás alá. Megjegyzendő végül, hogy ezen rendkívüli kiegészítő eszközre leginkább Ausztriának van szüksége, a melynek egyes tartományaiban a hátralékok száma évek óta állandóan oly jelentékeny, hogy azoknak más módon való kiállítására nincsen remény. A magyar korona tartományaiban a jelen törvényben foglalt felhatalmazáshoz ritkábban fog kelleni nyúlnunk, s akkor is leginkább az oly helyeken, a hol a hátralékok azért vannak nagy számban, mert sokan kivonják magukat a védkötelezettség teljesítése alól, s ebben az ottani lakosság által egyáltalán nem akadályoztatnak meg. Ha most valaki tudja, hogy a más hibája miatt esetleg még negyedszer is elő kell állania, és ki van téve az ily magas korban való besoroztatás esélyének, nagy lesz benne az ösztön, hogy az ujonczszökéseket megakadályozza. Az ily járások és vidékek nem lesznek igazságtalanul sújtva, és ezen rendszabály alkalmazásának még az imént emiitett jó hatása is lesz. KÉPVH. IROMÁNY. 1878 — 81 XIV. KÖTET. m