Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.
Irományszámok - 1878-615. Törvényjavaslat a szerb fejedelemséggel 1880. évi április 9-én/márczius 28-án kötött vasuti egyezményről
390 615. szám. végett folyó év június 15-re megállapított határidőtől számítandó három év alatt egy vasutat épít, másfelől pedig a szerb fejedelmi kormány szerint kötelezte magát, hogy a most érintett magyar vasúthoz csatlakozva, saját területén, Belgrádtól a Morava völgyén Nichig és innét elágazva, egyrészt a szerb-bolgár határig, Bellova felé Konstantinápoly irányában, másrészt pedig a szerb-török határig Salonich felé szintén egy vasutat fog vezetni úgy, hogy ezen utóbbi kiágazás egy megfelelő ponton a salonich-mitrovitzai vonalhoz csatlakozzék. Ezen vonalakat — kivéve a bolgár vasutakhoz csatlakozó, Nichtől elágazó vasutat — köteles a szerb fejedelmi kormány ugyanazon határidő alatt kiépíteni és a forgalomnak átadni, mint az a magyar csatlakozási vonalra nézve megállapítva lett, t. i. 1883. évi j°°?°^ 3 "?|-, olykép azonban, hogy egyik délkeleti csatlakozást sem fogja előbb a forgalomnak átadni, mint a Belgrád-Nichi vonalat. Minthogy azonban Bulgáriával a jelzett konstantinápolyi irányban építendő csatlakozási vonal létesítése iránt a szerződés még megkötve nincs; az egyezmény kiegészítő részét képező zárjegyzőkönyvben megállapittatott, hogy mindkét kormány oda fog törekedni, miszerint a berlini szerződés által Bulgáriára rótt kötelezettség értelmében, a bolgár vasúti vonalrésznek kiépítése minél előbb biztosittassék. Azon esetben azonban, ha minden várakozás daczára is a szerződés Bulgáriával a jelenlegi egyezmény ratificatíójának napjától kezdve egy év alatt megköthető nem lenne, szerződő felek abban állapodtak meg, hogy a már többször érintett szerb csatlakozási vasútvonal építési határideje azon naptól kezdve számittassék, midőn ezen vonalnak további folytatása, illetőleg csatlakozása a Bulgáriával kötendő szerződés által biztosítva leend, a mikor is Szerbia köteles lesz a saját területén épitendő csatlakozó vasutat ezen időponttól számítandó három év alatt a nemzetközi forgalomnak átadni. A mi már most a beterjesztett vasúti egyezményt általában illeti, van szerencsém megjegyezni, hogy a csatlakozás kérdésének megoldásánál a magyar kormány első sorban különös figyelmet fordított arra, hogy a magyar korona területén e czélból épitendő csatlakozó vasútvonalnak oly irány adassék, mely mellett a nyugotí és délkeleti forgalom lehetőleg hazánk egész területén át vegye irányát, továbbá, hogy a forgalomnak ezen közvetítése oly vasút által eszközöltessék, mely egyrészt minden más vasúttól függetlenül, egyenesen hazánk fővárosából kiindulva, annak érdekeit lehetőleg tekintetbe venni képes legyen, másrészt pedig ezen nemzetközi vonalon egészséges, önálló forgalmi politika kifejlesztését lehetővé tegye. Minden más megoldás, ha nem is közvetlenül, de közvetve, hazánk hátrányára válhatván, a magyar kormány mindig szigorúan ragaszkodott most jelzett és a szerződésben kifejezésre talált álláspontjához. A szerződés 2. §-ában foglalt határozat indokolásául megjegyzem, hogy a magyar állam részére fentartatott azon alternatív jog, mikép a szerb vasúthoz csatlakozó magyar vasúti összeköttetést, akár egy Budapesttől kiinduló új vasút által, akár pedig valamely már létező vasúthoz való csatlakozás utján létesíthesse. — A szerb meghatalmazott követelte azonban, hogy tekintettel arra, mikép a szerb vonal a szerződésben részletesen megjelöltetik, határozottan jelöltessék meg azon csatlakozás is, mely az esetre, ha a budapest-zimonyi egyenes vasúti vonal nem építtetnék, engedélyeztetni fogna. Ezen kívánság a szerződési tárgyalások megszakítása nélkül megtagadható nem lévén, beleegyezését adta a magyar kormány, hogy az ide mellékelt zárjegyzőkönyvben kinyilatkoztassék, mikép a »már létező vasúthoz való csatlakozás« kifejezést ugy kivarrja értelmezni, hogy ily csatlakozás Szegednél vagy Nagy-Kikindánál leend eszközlendő.