Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.
Irományszámok - 1878-534. Törvényjavaslat az erdélyi, úgy a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zarándmegyei és Kővárvidéki területek birtokrendezési ügyeinek egyszerüsitése és gyorsitása tárgyában
10 534. szám. annak tulajdonitható, hogy a költségek legterhesebb része az érdekeltek között nem a birtok arányában, hanem kizárólag a volt földesurak által viselendő. Alig igényel bö'vebb indokolást, hogy az úrbéri birtokrendezési, arányositási vagy tagositási ügyek a magánjogi perek keretébe egyáltalán nem szoríthatók, a polgári perrendtartás eljárási és bizonyítási szabályai azokra nem alkalmazhatók. Az ügy természetébe ütközik, hogy a polgári törvénykezési rendtartás 144. §-ában érintett, jegyzőkönyvi eljárásra, keresetre, elleniratra, válasz és viszonválaszra szorított pervita alkalmaztassák oly ügyekben, melyekben nem két, hanem százakra menő felek ellentétes érdekei állanak egymással szemben. A fél nem kötelezhető keresetének s bizonyítékainak perrendszerü előterjesztésére azon okból, mert azok rendelkezésére legtöbbször nem állanak, hanem valamennyi érdekelt meghallgatása után a biró által szerzendők be, csakis ezen bizonyítékok beszerzése után képesek az érdekeltek követelésüket minden irányban szabatosan formulázni. A dolog természetéből foly, hogy birtokrendezési ügyekben csak azon eljárási elvek alkalmazhatók, melyek az 1882/6 :X. t. ez. 6—10. §§. alapjául szolgáltak, melyeket az 1856. évben Magyarországban, 1858-ban Erdélyben életbeléptetett utasítások, az országbírói értekezlet ideiglenes szabályainak VI. fejezete, és végre az 1868. évi utasítás elfogadtak. Nem tagadható ugyan, hogy Magyarországon a még hátralévő (az összes határoknak alig egy ötödét tevő) tagositási ügyek, ezen pervitás eljárás mellett is hasonlithatlanul kedvezőbb arányban haladnak, mint Erdélyben, hogy Magyarországon a peres eljárás gátló hatása alig érezhető. Ennek oka azonban abban keresendő, hogy itt rendezettek az úrbéri s rendezettebbek, egyszerűbbek a birtokviszonyok, hogy a magyarországi felek, ügyvédek, mérnökök, bírók, sok évi tapasztalaton alapuló jártassága, lényegesen könnyíti az eljárást, hogy végre itt is, mint Erdélyben nehezebb esetekben a pert nem pertárilag, azaz nem egy, az ügygyei magával teljesen ismeretlen hivatalnok kezelése mellett bemondott, s a felek kényétől függő előadások alapján, hanem a kiküldött biró vezetése alatt folytatják le, s a bizonyítási eljárásban is a biró irányadó vezetésének adnak helyt. Végre nem hagyhatom érintetlenül, hogy maga az 1871. évi LIII. törvényezikk 80-ik §-a is a birtokrendezési eljárást szabályozó későbbi törvényes intézkedést helyez kilátásba. Jelen törvény intézkedései azonban nemcsak a szorosabb értelemben vett erdélyi részekre nézve, hanem ép annyira és ugyanazon okoknál fogva elodázhatlanok a volt KözépSzolnok-, Kraszna-, Zaránd megyei és Kővárvidéki területekre nézve is. Való ugyan, hogy ez utóbbiak Magyarországhoz való visszacsatolásuknak időpontjától azaz 1861. évtől fogva nem az erdélyi részekben fennállott, hanem az 1871. évi LIII. törvényezikk hatálybaléptetéséig az országbírói értekezlet által javaslatba hozott ideiglenes törv. szabályok, 1872. éven innen pedig nem az 1871. évi LIII. törvényezikk 83.§-án alapuló utasítások, hanem ezen törvényezikk 43—54. §§-ban foglalt eljárási szabályok voltak érvényben. Minthogy azonban az ország ezen részeinek úrbéri-, birtok- s ezzel kapcsolatos jogviszonyai az erdélyi részekével lényegileg azonosak, azok földteherraentesitési alapja az erdélyi részekétől elválaszthatlan, ott a birtokszabályozás nehézségei nem kevésbé súlyosak, előmozdítása pedig gazdászati, rendészeti és más fontosabb tekintetekből ép oly kívánatos, hozzájárulván ezekhez még az is, hogy Zaránd megyének nagyobb része a dévai, Kővár vidéke, néhány község kivételével a deési kir. törvényszék területéhez, hogy Doboka megyei helységek a zilahi királyi törvényszék területéhez csatoltattak, lehetőleg elkerülendő az a visszásság, mely abban rejlik, ha az úrbéri anyagi jog azonossága mellett ugyanazon törvényszék területén, ugyanazon természetű ügyekre nézve helyenkint elütő eljárási szabályok alkalmaztatnának, és ennélfogva jelen törvény hatályát az úgynevezett kapcsolt részekre is kiterjesztendőnek vélem.
