Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.
Irományszámok - 1878-557. Törvényjavaslat a láncz- vagy kötélhajózásról
110 557. szám. hajók szintén segíthetnek magukon az által, hogy a midőn két ily hajó egy azon fogódzón szemben találkoznék: az alsó megáll, vontait horgonyra állítja; a felső elereszti vontait, melyek a víz folyásával aláereszkednek, mignem az alsó hajó őket elfoghatja; a felső hajó pedig miután az alsó elment ennek vontai kötelét veszi át s az előbb alámenő gőzös most visszafordul fölfelé, amaz pedig természetesen alámenőre fordul s az irányt cserélt gőzösökkel minden uszály (vontacsoport, convoy) előbbi útját folytatja. Bármily elmések legyenek e kitérési módozatok, oly szabatosságot s oly gyakorlott személyzetet igényelnek, melyre mindig biztosan számitni nem lehet s ezért jó gondoskodni, hogy a kapaszkodó gőzösök a víz folyásával egyest szabadon járásra, külön lapátos kerekekkel vagy csavarral el legyenek látva. Azonban a kapaszkodó gőzösök, különösen a kötélen járók, egyéb hajónak 8—12 ölre jól kitérhetnek, s a legnehezebb találkozási viszonyok közt is kanyarulóknál, csak azon óvatosságot kivánják, hogy a velük találkozók mindenkor a kanyaruló öblén ereszkedjenek le, miután a kapaszkodókat a fogódzó folyvást a kanyar belső, rendesen zátonyos könyöke felé tartja. Ezekből ítélve, a kapaszkodó gőzösök járása igen rendes lehet; sőt tekintetbe véve, hogy a vízfolyás különbözése s a hely befolyása alatt nem szenvednek annyira, mint a kerekes és csavaros hajók s ennélfogva ezeknél szabatosabban megtarthatják menetrendüket, némely baleset, géptörés esetén pedig, mint a fogódzónál fogva folyvást mintegy horgonyon lévő hajók, a biztonsági igényeknek is megfelelnek, különösen ha azon elővigyázattal élünk, hogy két kapaszkodó gőzös egy azon fogódzón egymástól 35—40 ölnyi távolon belől még ugyanazon irányban se közlekedjék, mert különben a láncz vagy kötél két irányban vétethetvén igénybe, sokat szenvedne s ugyan akkor a hajók mozgása is egyenlőtlen tartoznék lenni; továbbá a láncz vagy kötél lehetőleg egy azon vonalon fektettessék le, illetőleg hagyassák meg, melyen fekvése ismeretes, s elhelyezése mindenkor a vízviszonyokhoz alkalmazott legyen; a láncz vagy kötél egyenes vonalon húzósán, kanyarulóknál tágan tartassék; találkozóul rendes s erre alkalmas állomások legyenek, különösen ha a találkozásnak a fogódzón kell megtörténnie. Ismerve ezek szerint a kapaszkodó hajózás biztosságát és rendességét; lássuk azt, a közlekedési eszközök más két megkivántatósága, t. i. az olcsóság és gyorsaság szempontjából. Az olcsóságot tekintve, össze kell hasonlítanunk a kapaszkodó gőzösök munkaerejét a kerekes vagy csavaros gőzösökével. Ez érdemben azt találjuk, hogy a kerekes hajónak, valamely álló vízben egyenlő sebességgel akarván mozogni, lapátjai forgatására fordított erejéből csak annyi megy haszonba, mennyit a hajó haladása a víz ellenállásának legyőzése után eredményez : tehát egy bizonyos erő, vagyis annyi, mint a keréklapátok és a hajó saját sebességének különzéke, elvesz. Ezen veszteséget álló vízben is, kerekes gőzösöknél a hajtó erő 0.4-ére, csavarosoknál ugyanannak 0.5-ére teszik. Ugyanezen veszteség folyó vízben, elég víz és szabad folyás mellett is, átlag már a hajtóerő 0.50—0.75-ére tehető. A kapaszkodó hajózásnál azonban miután az erőveszteség csak az erőnek a víz ellenállására hajlási szöglete és a láncz vagy kötél súlya szerint változik s ebből folyólag az erőveszteség mély vízben vagy a kötélnél nehezebb lánczczal nagyobb, mint sekélyebb vízben s a láncznál könnyebb huzalkötél alkalmazása mellett: Labrousse fönebb idézett „Traité du touage" stb. czímü munkájában a kapaszkodók erőveszteségét csakis 0.17-ére, vagyis a hajtóerőnek körülbelül Ve-ára teszi, mit világosan annak tulajdonithatni, hogy a kapaszkodó hajózás a láncz vagy kötél használata által oly segélyt nyer, minőt avaspályakocsi kerekei a sínekhez tapadás, — vagy magunk, úszás közben valamely felénk tartott rúd vagy kötélbe kapaszkodás által nyerünk. — Miután pedig ezen se-
