Képviselőházi irományok, 1878. XIII. kötet • 397-522. sz.

Irományszámok - 1878-479. Törvényjavaslat a magyar büntető törvénykönyvek(1878:V. t. cz. és 1879:XL. t. cz.) életbeléptetéséről

479. szám. 213 mázzák; mig a 12. és 13. §§-ok a törvényhatóságoknak, a szabad királyi és rendezett tanácsú városoknak most érvényben levő büntető szabályrendeletei tárgyában intézkednek. Miután ezen helyhatósági szabályrendeletek intézkedései, a kihágásokról szóló büntető törvénykönyv által részben feleslegesekké váltak, de különben is azoknak a most emiitett büntető törvénykönyv rendelkezéseivel való összhangzásba hozatala s annak folytán újabb megerősítése és meghirdetése a jogbiztonság szempontjából is kívánatos: a 13. §. a most létező helyhatósági büntető szabályrendeletek érvényét, a mennyiben újabb megerősítésük nem kéretik, az új büntető törvénykönyvek hatálybaléptének napjától számítandó félévi időtartamhoz köti. A 14—18. §§. az új büntető törvénykönyvek hatályba lépte előtt elkövetett, de ezen törvénykönyvek hatályba lépte után elitélendő cselekményekre kiszabandó szabadságvesztésbüntetés minőségére nézve tartalmaznák a megfelelő átmeneti intézkedéseket, mig a 19 — 23. §§. az elitéléssel egybekapcsolt következmények és törvényszerinti joghatályok tárgyában áthidalást képez eddigi törvényeinknek, úgy az új büntető törvénykönyveknek intézkedései között. A 24. §-bau ki van mondva, hogy a bűntett vagy vétség miatti elitéltetésnek hatása arra nézve, hogy az elitélt mint tanú elfogadható e, vagy hogy vallomása bizonyító erővel bir-e, az illető törvények rendelkezései szerint ítélendő meg. A mennyiben azonban ezen törvényekben nyereségvágyból elkövetett bűntettről vagy kihágásról tétetik említés, miután több oly cselekmény, a melyek eddig nyereségvágyból elkövetett kihágást képeztek, az új büntető törvénykönyvek szerint nyereségvágyból elkövetett "vétséget fognak képezni; a büntetendő cselekmények ezen újabb osztályozásából folyólag ki kellett mondani, hogy a nyereségvágyból elkövetett kihágás kifejezés alatt, a nyereségvágyból elkövetett vétség is értendő. A magánjogi anyagi jogszabályok részben a bűntett vagy vétség miatti elitéltetéssel általában, részben bizonyos bűntett vagy vétségben való elitéltetéssel bizonyos magánjogi következményeket kötnek össze. E részben a 25. §. kimondja azon általános szabályt, hogy az ide vonatkozó törvények érintetlenül maradnak; a büntetendő cselekmények újabb felosztásából folyólag megállapítván: hogy bűntett alatt minden oly vétség is értendő, melynek büntetése egy évet meghaladó fogház. Az ország némely részeiben érvényben levő osztrák polgári törvénykönyvnek e tekintetben szükséges módosításait ugyanezen szakasz tartalmazza. Ezen törvénykönyvnek 61. §-a szerint — mely különben a Királyhágón túl is csak a nem keresztény vallást követőkre van hatályban, a súlyos börtönre itélt gonosztevő, Ítélete kihirdetése napjától addig, mig büntetése ideje tart, érvényes házasságra nem léphet, továbbá az 574. §. szerint a halálra ítélt gonosztevő ítéletének kihirdetése napjától fogva, az pedig, a ki súlyos börtönre ítéltetik, mig büntetésideje tart, érvényes végrendeletet nem tehet. Tekintettel arra, hogy a rendelkezési jognak ilyetén megszorítása belső jogi indokon nem nyugszik, és hogy nem kívánatos, hogy -e részben az elitéltetésnek magánjogi következményei, az ország különböző résaeiben különbözők legyenek; tekintve végre, hogy a gyámság- és gondnoksági ügyek rendezéséről hozott és az egész országban kötelező 1877. évi XX. t. ez. 28. és 30. §-aiban ki van mondva, hogy a börtönbüntetésre ítéltek csak akkor helyeztetnek gondnokság alá, ha megbízottat nem rendeltek, ha a megbízott a vagyonkezelésben akadályozva van, ha érdeke megbizottja érdekével összeütközésbe jő, vagy ha a megbízás megszűnt, és hogy ezen gondnokság a gondnokoltnak cselekvési képességét * nem akadályozza: az osztrák polgári törvénykönyv idézett szakaszaiban foglalt s különben okvetlen módosítást igénylendett intézkedéseinek hatályon kívül helyezése czélszerűnek mutatkozott. Az osztrák polgári törvénykönyv 868. §-ának rendelkezése szerint az, hogy mennyiben köthet valamely bűntettes érvényes szerződést, a btíntettekrőli büntetőtörvény szeriül ítélendő meg, és ebből folyólag az ország azon részeiben, melyekben az osztrák polgári törvénykönyv alkal-