Képviselőházi irományok, 1878. XIII. kötet • 397-522. sz.
Irományszámok - 1878-441. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a királyi közjegyzők díjairól” szóló, s a képviselőház által előzetes tárgyalás végett ezen bizottsághoz utasitott, törvényjavaslat tárgyában
106 441. szám. 21. §. (min. 20. §.) A ministeri javaslat 20. §-ának utolsó alineája, mely a napidíjnak és a vitelbérnek több concurrálo ügy közötti felosztását tírgyazza, külön §-ba;i szövegeztetett; mert ez nem csak a 20., hanem a 19. §-ra is kiterjed. 22. §. (min. 21. §.) Habár a bizottság reményli, liogy a tisztelt ház az alant formulázott határozati javaslat elfogadása által lehetővé fogja tenni, hogy a közjegyzők a hagyatéki tárgyalások rendes közegeivé válván, azon helyzetbe jussanak, hogy a hagyatéki tárgyalásokat a megállapított díjszabályzatban foglalt tételeknél még alacsonyabb díjakért is elláthassák: ma, midőn a gyámsági és goiidioksági ügyekről szóló 1877 : XX. t. ez. 244. és 245. §§-ai még fennállanak, ezen díjfokozaton, — melyet a ministeri javaslat indokolása helyes érvekkel támogat, — semminemű változást nem tehetett; kivéve azt, hogy a 4000 forinttól 5000 forintig 20 forinttal megáííapiott díjixt, a fokozat arányának helyreállításával: 4000 forinttól 6000 forintig terjedő értékre állapította meg. Ellenben a vitelbért a bizottság az átalányon kivül külön megtérítendőnek találta; mert ezen kész kiadás a távolságok szerint oly jelentékenyen változik, hogy annak az átalányba való betudása esetében, a közjegyző azt sokszor sajátjából pótolva, díjainak a készkiadások általi felemésztésén felül még reáfizetai kénytelenittetnék, mi a törvényhozás intentiója nem lehet. 26. §. E §-ba a gondnoksági és zárlati esetekben teljesített összeírások díja is felvétetett, s a közjegyző köteleztetett, a birósíg elé terjesztendő díjjegyzékben, a díjakat és kiadásokat elkülönítve részletesen felszámítani; miáltal a díj-megállapító bíróság azon helyzetbe jut, hogy magát az egyes tételek jogosultsága iránt alaposan tájékozhassa. * % Ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a bizottság el nem zárkózhatott azon általános és a bizottság tagjainak tapasztalásai szerint is alapos panaszok elől, melyek a közjegyzői intézmény fennállhatását veszélyezettnek hirdetik azon okból, mert az egyes közjegyzők a közönség részéről gyéren vétetnek igénybe, s az állam részéről sem nyernek elég foglalkozást, ugy, hogy részükre a tisztességes megélhetés, hazai jogéletünk részére pedig azo.i előnyök elérése biztosítva nincs, a melyeket az intézmény nyújtani hivatva vau, és kétségtelenül képes is. Az összes közjegyzői kamaráknak az igazságügyminister úrhoz intézett felterjesztéseiben, különösen a hagyatéki tárgyalásoknak a kir. közjegyzőkre kötelezőleg leendő bízása sürgettetik, s azokban ezen óhaj teljesítése esetében kifejeztetik a készség, a kisebb hagyatékoknak ingyenes ellátására is. Másrészt kétségtelen, hogy az ezen hagyatéki tárgyalások ellátásában a közjegyzőkkel concurrálo közigazgatási közegek, közigazgatási teendőkkel már jelenleg is annyira túl vannak halmozva, — melyek pedig a kihágásokról szóló törvény életbeléptetése után ismét csak szaporodni fognak, — hogy az ügymenet nagy előnyére szolgálna, ha a hagyatéki ügyek minél nagyobb terjedelemben a közjegyzőkre bízatnának. Hozzájárul, hogy a hagyatékok rendezésénél fölötte kívánatos oly közegnek közreműködése, mely jogi szakképzettséggel bír; — mert bármily kitűnő administrativ erő legyen is valamely közigazgatási tisztviselő, — ezen minőségéből még nem következik, hogy a sokszor bonyolódott s a telekkönyvi állapot rendezésével járó hagyatéki tárgyalások czélszeríí