Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. sziro. 87 4. Miután az örökös az örökhagyóval jogilag egy személyt képez, illetőleg ezt a hagyaték tekintetében repraeseutálja, a javaslat az örökös ellen ép úgy engedi meg az ügylet megtámadását, mint az örökhagyó ellen; tehát tekintet nélkül azon korlátozásokra, melyeket a különbeni jogutódokkal szemben majd tágabb, majd szűkebb kiterjedésben kijelölt. 36. §. A nevezetesebb európai törvények mig egyrészről az adós bizonyos jogcselekvényeinek megtámadását a hitelezőknek megengedik; másrészről e jogot eltérőleg ugyan, de általában bizonyos időre szorítják, elejét kivánván venni ez által annak, hogy az actio Pauliana a forgalom biztonságát veszélyeztesse. E szempontból indul ki a javaslat is; midőn a megtámadási jog gyakorlását a csődnyitás napjától számított két esztendőre szorítja. Ennél hosszabb határidő már azért sem volna indokolható, mert a javaslat intentiója szerint a csődeljárás rendszerint két esztendő eltelte előtt kell, hogy teljesen befejeztessék. 37. §. Az actio Pauliana gyakorlati sikere rendszerint bizonyos tények tudásának vagy nem tudásának igazolásától levén feltételezve, miután a bizonyítás ez irányban a peres eljárás szabályainak megfelelőleg csak a legritkább esetben sikerülhet, az actio Pauliana által elérendő czél biztosítása végett szükségesnek látszott kimondani, hogy a biró a bizonyítékokat a teljesség szempontjából szabadon mérlegelhesse, a mi csak akként válhatik lehetségessé, ha a biró az érintett irányban a peres eljárás szabályaihoz kötve nincsen. NEGYEDIK FEJEEET. Beszámítás. 38. §. Az újabb csődtörvények kivétel nélkül megállapítják azon feltételeket, melyek közt a compensationak helyt engednek; és ebbeli intézkedéseik nemcsak azon föelvre nézve egyeznek meg, mely szerint a compensatio csőd esetében is azon feltételekhez van kötve, melyek közt azt a fennálló törvények különben megengedik; hanem részletes intézkedéseik közt is nagyban és egészben bizonyos öszhang létezik. Mindezen intézkedések kétségtelenül a római jogban találják ugyan alapjukat, de annak tanait, melyek sok tekintetben hiányosak voltak, sikerrel egészítették ki. A javaslat természetesen nem a római jog, hanem az újabb törvények álláspontját foglalja el, s a beszámítást ellentétben a korábbi felfogással, mely szerint a tömeg érdekei •tartandók egyedül szem előtt, főleg a hitelezők érdekében szabályozza. Az ellenkövetelés ugyanis, melylyel a csődhitelező a tömeg ellen bir, reá nézve bizonyos tekintetben a fedezet jellegével bír ép ugy, mint a zálog- és megtartási jog; méltatlanság lenne tehát a hitelezőt arra kényszeríteni, hogy ez tartozását a tömegnek teljesen fizesse ki, saját követelését pedig a tömeg ellen liquidálja, tehát elégedjék meg azon quótdval, mely követelésére a tömegből jut. Ha a törvény a hitelezőnek jogot ad arra, hogy ez a kezei közt levő tárgyakból magát a zálog- és megtartási jog alapján kielégíthesse, — e jogot meg kell adni azon hitelezőnek is, ki a közadós követelésének, tehát pénzének van birtokában; e tekintetben nem tévén különbséget azon körülmény, hogy a hitelező ellenkövetelése esetleg még nem jdrt le; mert a tervezet szerint a tömeg elleni követelések, a csődnyitás tényével annyiban lejártaknak tekintendők, hogy a tömegnek jogában áll azokat, figyelem nélkül a netaláni lejáratra, azonnal kifizetni; a tömegre