Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
74 360. szám. teljesített, visszaadni tartozik, — akkor e kötelesség nem függhet azon véletlentől, hogy a teljesités tárgya a csődtömegben meg van-e vagy sem; a törvénynek, ha az érintett felfogást elfogadja, következetesen csak egy út marad, és ez a jog jeltétlen elismerése; mert ha a törvény valamely jog gyakorlását a véletlentől teszi függővé, maga szüntet meg minden jogbiztonságot, maga szolgáltat alkalmat arra, hogy intézkedései kijátszásokra és visszaélésekre használtassanak. Még kevésbé helyeselhető a porosz és az osztrák csődtörvény azon intézkedése, mely szerint a szerződő fél azt, mit teljesített, vissza nem követelheti, ha a szerződésnek maga részéről teljesen eleget tett; mert ez esetben a szerződő fél csak azért, hogy a teljesités ideje véletlenül a csődnyitás előtti időre esett, felette méltatlanul sújtatnék, maga pedig a kérdéses intézkedés egyenes képtelenségre vezetne; a szóban levő intézkedés szerint ugyanis a hitelező, ha 100 mázsa gyapjúból 80 mázsát már átadott, e mennyiséget a csődtömegből visszakövetelhetné; ellenben ha az egész menynyiséget a csődnyitás előtt már átadta, s az a tömegben természetben nincs meg, kénytelen kártérítéssel megelégedni; mi sem a jognak sem a méltányosságnak meg nem felelne. Hogy a 19. §. intézkedése sem a zálog- és megtartási joggal szemben, sem oly esetben, midőn a hitelező a jelen javaslat szerint valamit természetbeli, visszakövetelhet, nem alkalmazható, a dolog természetéből következik, s bővebb indokolást már azért sem kívánhat, mert e tekintetben a javaslat első részének ötödik és hetedik fejezeteiben határozottan külön intézkedés történik. Végre azt sem szükséges külön kiemelni, hogy a javaslat intézkedése által azon különös határozatok sem alteráltatnak, melyeket akár a magánjog, akár a kereskedelmi törvény az ügyletek nem teljesítése esetére megállapít, s melyek által a másik félnek bizonyos jogokat biztosit. Mindezen intézkedések a jelen fejezet határozatai mellett fenállhatnak, mert ez utóbbi egyebet nem czéloz, mint azon jogkövetkezmények szabályozását, melyeket a csődnyitás ténye, mint ilyen szükségképen maga után von. 20. §. Lényegileg a 18. §. indokolásában kifejtett szempontok szolgálhatnak irányadóul akkor is, ha a szerződés a csődnyitás ideje előtt egyik fél részéről sem teljesíttetett; mert ez esetben is a szerződés jogokat állapit meg, melyeket a tömeg, mint vagyoni értéket igénybe vehet. A tömegnek tehát kell, hogy szabadságában álljon a szerződés teljesítését követelni, mely esetben a dolog természete szerint, a maga részéről a viszonteljesitéssel tartozik, mert ennek feltétele mellett lelt a szerződés a másik fél részéről megkötve; ha ellenben a tömeg a most érintett joggal élni nem kivan, a szerződés egyszerűen feloldottnak tekintendő ép úgy, mint minden más esetben, midőn a teljesités az egyik fél részéről lehetetlenné válik. Hogy a másik fél a tömeg ellen a szerződés teljesítését nem követelheti, az már a 18. §. indokolásában kifejtetett, s újabb indokolást már azért sem kívánhat, mert a szerződő fél ily esetben még hitelezőnek sem tekinthető, tehát oly igénynyel nem is bir, melyet a tömeg ellen érvényesitnie lehetne. Míg azonban a tömeg rendeltetése s annak állása, szemben a szerződő féllel, a szóban levő intézkedést teljesen indokolhatja, — méltatlanság lenne a szerződő felet bizonytalan időn át függőben tartani; miért is jogosnak és méltányosnak mutatkozott a szerződő felet arravfeljogosítani, hogy ez a tömeget a neki engedett jog érvényesítésére záros határidő kitűzése mellett bíróilag kényszerithesse; ekként eleje vétetvén annak, hogy a tömeg, esetleg a szerződő fél rovására jogtalanul speculálhasson, hogy ennek felelősségét kényekedve szerint bizonytalan időre kiterjeszthesse.
