Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. (ih tama alatt saját munkássága által szerez, feltétlen rendelkezési jogot biztosit. És ez a közadósra nézve minden esetre előnyösebb, mint ha részére a porosz törvény példájára a tartási igény biztosíttatik, de keresete a csődtömeghez csatoltatik; a tartás kétes értékű beneficiuma szemben a szabad szerzési képességgel oly alamizsna, melynek élvezete már magában a legnagyobb szerencsétlenségek közé tartozik. Azon álláspont, melyet a javaslat elfoglal, teljesen indokolja azt, hogy a közadós részére oly esetben is, midőn ez a keresetre nem képes, tartás csak azok beleegyezésével adható, kiknek érdekeit a tartás engedélyezése közvetlenül érinti. 6. §. A római jog szerint a közadós rendelkezési jogát sem a missio, sem a cessio által el nem vesztette, s az alienatió, melyet a tömeghez tartozó vagyon tekintetében tett, csak annyiban tartatott érvénytelennek, hogy az az actio Pauliana segítségével megtámadható volt~ sőt a hitelezők tiltakozása a szerzők ellenében csak annyit eredményezett, hogy azokat a concientia fraudis bebizonyításától felmentette. A közadós rendelkezési jogát, a tömeghez tartozó vagyon tekintetében, csak a venditió következtében vesztette el. A német jog szerint a közadós a csődnyitás tényével elvesztette rendelkezési képességét vagyona felett, mely a csődhitelezők tekintetében a res litigiosa jellegét vette fel; ha a közadós,, daczára ennek, vagyona felett rendelkezett, e rendelkezése a hitelezők irányában semmisnek tekintetett, s a tömeggondnoknak jogában állott a rendelkezést condictio sine causa, vagy tulajdoni kereset segítségével megtámadni. A most jelzett felfogást, melynek alapját a csődhitelezőknek vindicált tulajdonjog képezte, követik az újabb törvényhozások is a nélkül, hogy azt úgy, mint a német jog, a singularis successiora alapítanák. Ugyanezen felfogást találjuk csődtörvényünk 32. §-ában is, mely szerint a bukott a csőd elrendelése után annak teljes befejezéséig, semminemű vagyonáról szabadon nem rendelkezhetik. Hogy a közadós a jelen javaslat szerint rendelkezési jogát a csődnyitás tényével hasonlag elveszti, az már a 3. §-ban határozottan kimondatott; miért is a 6. §-ban foglalt intézkedés, mint a kimondott általános elv következménye jelentkezik s e szempontból tekintve, bővebb indokolást nem igényel. A szóban lévő intézkedésből egyúttal következik, hogy a közadós rendelkezése a hitelezőkkel szemben ipso jure érvénytelennek, semmisnek tekintendő, hogy tehát annak érvénytelenítésére nem az actio Pauliana szükséges, hanem a tulajdoni kereset, esetleg a condictio sine causa elegendő. Mindez korántsem teszi szükségessé, hogy az törvény a hitelezők részére a tömeghez tartozó vagyon tekintetében tulajdonjogot állapítson meg; mert maga azon körülmény, hogy a közadós a kérdéses javak tekintetében szabad rendelkezési jogát elveszti, teljesen igazolja a 6. §. első bekezdésében foglalt azon intézkedést, mely szerint a közadós jogcselekvényei ipso jure érvényteleneknek nyilváníttatnak. 7. §. Míg a franczia csődtörvény és olasz kereskedelmi törvény a közadós kezeihez történt fizetéseket feltétlenül érvényteleneknek nyilvánítja, — a porosz és osztrák csődtörvény a jóhiszemű fizetőt védelem alá veszi; az első érvényesnek ismeri el a fizetést, ha az a csődnyitás napján vagy az arra'következő második nap eltelte előtt történt, s a fizető ellenében oly körülmények nem igazolhatók, melyekből védelmezhető lenne, hogy a fizető a csődnyitásról a fizetés idejekor tudomással bírt; az utóbbi ellenben minden közelebbi időmeghatározás nélkül, a fizetőt a további felelősség alól feloldja, ha ez igazolni képes, hogy a csődnyitásról a fizetés alkalmával tudomása nem lehetett. A jóhiszemű fizetőt védelme alá veszi az új német csődtörvény is, mely különbséget téve, egy részről a csőd kihirdetése előtt történt KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 9