Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

58 360. szám. Mindezen okok nem követelik ugyan, hogy a kereskedők csődjei külön törvény által szabályoztassanak, mert a fizetési tehetetlenségből eredő viszonyok nagyrésze oly természetű, hogy igen helyesen rendezhetők közös szabályok által, s a törvényhozás teljesen eleget tesz feladatának, ha tekintettel van a fenntebb érintett kivételekre; s mert e kivitelek a kereskedőkre nézve szükségesek, misem természetesebb, mint az, hogy a szabályt a. közönséges, nem a kereskedelmi csődnek kell képezni. Miért is legczélszerübbnek látszik e tekintetben azon rendszert, elfogadni, melyet az osztrák csődtörvény követ, s mely elég módot nyújt arra, hogy a fizetési tehetetlenségből eredő jogviszonyok szabályozásánál, a kereskedők és nem kereskedők közt fenforgó lényeges különbség minden irányában kellő figyelembe vétessék. III. Minő befolyás engedtessék a biróságnak a csődeljárás folyamára, a csődtömeg értékesitésére s annak felosztására? A közönséges német csődper, s mindazon csődtörvények, melyek annak alapján keletkeztek, vagy annak rendszerét elfogadták, a biróságnak nemcsak a követelések liquidálására, hanem magára a csődvagyon kezelésére és annak felosztására is szükségtelen befolyást engednek. Ez irányt követi saját csődtörvényünk is, mely a különböző egymással ellenkező igények és követelések egyenlő és igazságos méltánylását a birói beavatkozás által vélte biztosithatni, s azt a csődper minden phasisán következetesen keresztülvitteHogy a követelések és igények liquidálása birói beavatkozást nem minden — sőt ritka — esetben igényel, az már fentebb érintetett, s e helyütt a mondottak kiegészitéseül elégnek látszik annyit megjegyezni, hogy az 1853-iki csődtörvénynek nyolcz évi uralma alatt eléggé bebizonyult, hogy a biróságot a liquidátióval terhelni azon követelések tekintetében sem szükséges, melyek a csődtömegből leendő kielégitésre utalvák; oly követeléseknél pedig, melyek jogi természetüknél fogva valamely speciális vagyonból nyernek kielégitést, a bejelentésnek és liquidátiónak absolute nincs értelme. E tekintetben nem képezhet nehézséget azon körülmény, hogy az illiquid követelésekre nézve birói határozat szükséges; mert e határozat a csőd ellen bejelentett követelések tekintetében is helyesen csak a peres eljárás szabályai szerint hozathatik; miből önként következik, hogy a hitelezők illiquid követeléseiket ép úgy per utján kötelesek érvényesíteni, mint azt csődön kivül tenniök kellene. A különbség mindössze abban álland, hogy keresetüket nem a bukott, hanem a tömeggondnok ellen kell intézniök, s hogy a per rendes bírósága helyett a csődbíróság leend illetékes. De felesleges a mértéken túli birói beavatkozás a csődvagyon kezelésénél is; mert a közadós összes vagyona a hitelezőkre megy át, kiknek e vagyon kezelése és fentartása inkább áll érdekükben, mint a biróságnak; mint minden más közösségnél, úgy a csődnél is a hitelezők tarthatnak első sorban igényt a vagyonkezelés vezetésére a nélkül, hogy a bíróság gyámkodó beavatkozására szükségük lenne; s mert érdekeik a közadós érdekeivel azonosak, ez utóbbi szempontból nincs ok arra, hogy a hitelezőktől a tömeg szabad kezelése megvonassék. A bíróság e részbeni feladatának, t. i. a közérdek megóvásának teljesen megfelel az által, ha a szükséges biztosítási intézkedéseket megteszi, ha a tömeg ideiglenes kezelésére gondnokot rendel, s azontúl ennek működését általában ellenőrzi. A mi végre a tömeg felosztását illeti, e tekintetben mindenekelőtt feleslegesnek mutatkozik az osztályozási ítélet, melynek jelenlegi csődtörvényünk szerint a tömeg felosztását meg kell előznie. E berendezéssel karöltve járt azon intézkedés, mely szerint a tömeg rendesen egyszerre került a hitelezők közt felosztás alá, mi természetesen a későbbi osztályba sorozott követelések megrövidítésére vezetett. A felosztás tényleges feltételeit, a cselekvő és szenvedő tömeg megállapítására irányzott eljárás gyorsasága képezi; ha ez biztositható, ha tehát a tömeg feloszthatóvá tétetik, s az abból kielégítendő követelések gyorsan megállapittatnak, — úgy nem szükséges a tömeg felosztását annak végleges reálisálásáig elhalasztani; hanem a koronként befolyó pénzek a hitelezők közt mint részletfizetések, a többiek jogainak sérelme nélkül, feloszthatók. Mindez a liquidátió egyszerűsítésével, a különféle privilégiumok eltörlésével s a