Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-387. A véderő bizottság jelentése, „a hadsereg és haditengerészet hadi létszámának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott ujonczjutalék mennyiségének, az 1880-ik év végéig való megállapitásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

360 387. szám. egyik irányadó tényezőt kétségkívül a körülöttünk lévő államok és kivált a nagyobb európai államok hadi szervezete és hadi ereje képezi. Nem mintha a monarchiát bárki is képesnek tarthatná arra, hogy hadi erejének számaival a szomszéd nagy államok seregeit együttvéve, vagy akár egyenként is túlszárnyalja; de mert a többi államok katonai szervezete által kényszerítve látjuk monarchiánkat arra, hogy a hadi erők fokozásának jelenlegi sajnálatos, de mégis általános versenyében katonai súlyát és jelentőségét el ne veszítse. A pillanat, midőn a két nagy nyugati állam védszervezetének intensiv és extensiv fejlesztésén dolgozik; midőn a még oly geographiailag szerencsés helyzetű és politikailag senki által nem fenyegetett állam is, mint a minő Olaszország, a legnagyobb erőfeszítéseket teszi haderejének szaporítására, midőn Oroszország a múlt háború tapasztalatai nyomán óriás hadseregének átszervezésében és még ujabb fokozásában keresi jövő sikereinek biztosítékait, midőn a déli határainkon levő kisebb államok is, seregeiknek lehetőleg nagy hadi létszámok alapján való szervezésével foglalkoznak: akkor monarchiánk nem gon dolhat haderejének leszállítására. Monarchiánk geographiailag és politikailag egyaránt rendkívül exponált helyzetben van; nem támaszkodhatik — úgy mint a legtöbb európai állam teheti — egyik oldalon sem, természetileg már biztosított hatásokra. Monarchiánknak azon biztosítékokat, melyeket más államok már határaikban birnak, még kedvező politikai viszonylatok megteremtése által kell elérnie. Ámde keressük bár e viszonylatokat kölcsönös érdekre alapított szövetségekben egyfelől, üdvös tiszteletgerjesztésben másfelől, — e viszonylatok megteremtésének alapfeltétele mindig saját erőnkben van, melyet a mérlegbe vetni képesek vagyunk, az erőben, melyet szövetségeseink benünk keresnek és feltalálnak, s a mely apróbb versenytársaink vállalkozási kedvét korlátok között tartja. Ily körülmények köz hadi erőnknek leszállítása már önmagában is igen koczkáztatott rendszabály volna, de aránytalanul növekedni fognak szemeinkben e lépés veszélyei, ha megfontoljuk, hogy a hadi létszám leszállítása nem volna lehetséges a nélkül, hogy hadseregünknek most már egy évtized folytán megállapodott szervezetét, kitöltött kereteit és egész tagozatát jelentékeny mértékben fel ne forgassuk; és hogy épen azon időben, midőn a többi államok, melyek hadi erejüket később szervezték újra, az átalakulási éveken átesve, ismét teljes készültségben fognak állani, mi saját hadszervezetünket megbolygassuk és évek sorára ismét átmeneti állapotba helyezzük. A véderő bizottság a kimutatást, mely a törvényjavaslat indokolásában a kiilállamok haderejére vonatkozólag a kormány által előterjesztetett, kielégítőnek nem találván, részletesebb adatok és kimutatások összeállítását kívánta. Ezen kimutatások, melyek 1, 2 és 3 alatt e jelentéshez csatolvák, teljesen igazolni fogják fentebbi következtetéseinket. Részletesebb felvilágosításokat kívánt a véderő bizottság saját hadseregünknek, valamint a magyar honvédségnek és osztrák Landwehrnek anyakönyvi állományairól; s ez adatokból meggyőződött a bizottság arról, hogy a hadseregnek anyakönyvi állománya nemcsak jelentékenyen meg nem haladja, a törvényesen megszabott 800,000 főnyi létszámot; sőt ellenkezőleg, ha a feloszlatott határőrvidéki ezredekből származó, de a hadseregből fokonkint kilépő körülbelül 20,000 főnyi legénységet leszámítjuk, ugy a törvényes hadi létszámhoz képest még némi hiány mutatkozik. Az eddigi évi ujonczjutalék, valamint az abból évenkint 4%-ra számított fogyaték tehát, a tényleges eredmények tanúsága szerint, nincsenek túlságosan felvéve, és a 800,000 főnyi hadi létszám fentartása végett ezentúl is feltétlenül szükséges az eddigi évi ujonczjutalékot kiállítani. A honvédségekre vonatkozólag a ministeri indokolásban foglalt szám, mely a magyar és osztrák honvédség által képviselt haderőt összesen 299,318 főre teszi, annyiban nem teljes, hogy ez csakis a honvédségek által, mozgósítás esetén kiállítandó hadi állományt, de nem a valóságos