Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
360. szám. 179 érvényesen elitéltetik, igen természetes, hogy annak meg kell szűnni, ha a közadós jogérvényesen felmentetik, vagy az eljárás megszüntettetik; az egyik esetben úgy, mint a másikban, a biztosítási intézkedés szüksége és jogossága elesvén, annak további fenntartását indokoltnak tekinteni nem lehetne. A javaslat 249. §-a oly esetben, midőn a közadós javainak egy részét eltitkolja, vagy loholt követeléseket állitott fel, vagy egyes hitelezőinek titokban kedvezőbb feltételeket biztosított, az egyezség fenntartása mellett, az egyes hitelezőknek kereseti jogot ad arra, hogy az egyezségen alapuló leengedések megsemmitését követelhessék. Az egyezséget elfogadó hitelezők azon feltevésből indulnak ki, hogy az ügylet, melyet a közadóssal kötnek, ment minden tévesztéstől, ment minden csalástól; ha tehát ebbeli feltevésük később valótlannak bizonyul, ha az derül ki r hogy a többség egyenesen a megtévesztés következtében kötötte meg az egyezséget, ennek hatályát kell veszteni, ha a hitelezők valamelyike oly tényeket igazol, melyek csalást involválnak. A javaslat tehát az általános jogi elvekből indul ki, midőn a hitelezőknek kereseti jogot ád az egyezségen alapuló leengedések megtámadására. Azonban habár e kereset általában indokoltnak és igazságosnak mutatkozik, az a kereskedelmi forgalomra nézve nevezetes hátrányokkal járhatna, ha in finitum, fentartatnék; ugyanazért szükségesnek látszott a kérdéses keresetet az általános forgalom, tehát úgy a hitelezők, mint a közadós érdekében, bizonyos időhöz kötni olyképen, hogy ennek eltelte után a kényszer-egyezséget keresettel megtámadni ne lehessen. A 250. §. a kereset feletti tárgyalást szabályozza; megengedvén, hogy az egyezségen alapuló leengedések megsemmisítése iránt indított eljáráshoz, az érdekelt hitelezők felperesi minőségben csatlakozhassanak. 251-255. §§. Ha az egyezség azért, mert a közadós csalárd bukás miatt elitéltetett, hatályát veszti, újból csődnyitásnak van helye, mely tekintettel a már közzétett megszüntetési határozatra, ép úgy, mint az eredeti csőd, közzéteendő. Miután a tervezet 241. §-a szerint a kényszer-egyezség jóváhagyásával a csőd megszűntnek nyilvánittatik, s a közadós javai felett szabad rendelkezési jogát visszanyeri, igen természetes, hogy ez időtől kezdve új jogügyleteket köthet, új kötelezettségeket vállalhat. Ha tehát a közadós ellen újból csőd nyittatik, ennél nemcsak azon hitelezők jelenkezhetnek, kiknek követelései az egyezség megkötésekor már fennállottak; hanem azok is kiknek követelései a csőd megszüntetése után keletkeztek. A kérdés csak az lehftt, hogy minő jogviszony állapíttassák meg a korábbi és a későbbi hitelezők közt. Ezt czélozzák a javaslat 252. és 254. §-ai, melyeknek elseje szerint a követelések kivétel nélkül bejelentendők ugyan, de a már korábban megállapított követelések tekintetében felszámolásnak csak a később felmerült tényekre nézve van helye; ha tehát e tekintetben a bejelentő fél s a tömeg közt egyetértés létezik, a felszámolás teljesen feleslegesnek tekinthető. Nem oly egyszerű annak megállapítása, hogy a régibb és újabb követelések minő elvek szerint elégíttessenek ki, tehát minő elvek alapján kell a végfelosztási tervnek készíttetni; e tekintetben a javaslat 254. §-a a régibb követeléseket egész öszegeikben engedi ugyan bejelentetni; de ezt az által ellensúlyozza, hogy a felosztási tervbe azt, mit a hitelezők már kaptak, a meglevő vagyonhoz rendeli számíttatni. Az eként megállapított activák és passivák aránya szerint történik azután a hitelezők közt a felosztás, melynek foganasitásakor a régibb hitelezőknek a végfelosztási terv szerint megállapított quótájukba beszámittatik az, mit az egyezség folytán már kapták. Ugyanez történik a javaslat 255. §-a szerint oly esetben is, midőn a kereskedő ellen az egyezségi feltételek teljesítése előtt új csőd nyittatik; s a különbség mindössze abban áll, hogy a régi hitelezők követeléseiknek csak azon részével léphetnek fel a tömeg ellen, mely az egyezség által megállapittatott; ez esetben tehát a régibb hitelezők szemben az 23*
