Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
360. szám. 173 kikre követeléseik a csödnyitás után ruháztattak át; más törvények ellenben kizárják a követelések felosztását, ha ez engedmény utján keletkezik. A javaslat az érintett szempontokat mind ügyelemre méltatva, a többség megállapításánál egyrészről a lehető biztosságot törekszik megvalósítani az által, hogy a többséget kettős momentumhoz köti; másrészről a jogosság elveinek megfelelőleg jár el, midőn a követelések felosztását csak annyiban zárja ki, a mennyiben azt jogilag sem lehetne indokoltnak tekinteni. A javaslat ugyanis a többséget csak az esetben fogadja el, ha azt egyrészről az egyezségi tárgyalásnál jelenlevő szavazatképes hitelezők számának legalább kétharmadrésze és a bejelentett szavazásra bocsátott összes követeléseknek legalább háromnegyed része képezi; mert csak igy lehet minden körülmény közt alaposan feltenni, hogy a létrejött egyezségben a valóságos többség akarata nyer kifejezést. A többség egyoldalú megállapítása, bármily combinatió képezze is annak alapját, könnyen visszaélésekre vezethet; mert lehetővé teszi a közadósnak, hogy ez az egyoldalú többséget magának mesterséges és tiltott utón, tehát a jóhiszemű hitelezők érdekeinek rovására biztosítsa. Ott, hol a törvény a hitelezőket akaratuk ellenére jogaik feladására kényszerűi, minden mód igazoltnak tekinthető, mely a kényszert enyhítheti, mely a hitelezők érdekeinek lehető megvédését czélozza a nélkül, hogy magát az óhajtott eredményt veszélyeztetné. A felosztás korlátozását illetőleg pedig a javaslat csak az általános jogi elveknek tesz eleget, midőn egyedül azon hitelezőket rendeli egy személynek tekintetni, kiket egy és ugyanazon követelés akár határozott, akár határozatlan arányban illet. Az tehát, bog}' az eredetileg egy összeget képező követelés többekre ruháztatott, ha ezek mint önálló hitelezők jelenkeznek, nem képezhet akadályt arra, hogy ezek a szavazásnál mint ugyanannyi külön hitelezők tekintessenek. Végre mint az egyezség érvényes elfogadásának feltételét jelöli ki a javaslat 231. §. harmadik bekezdése azt, hogy az egyezség az ugyanazon osztályba tartozó hitelezőknek egyenlő' jogokat biztosítson. Ezt, egyebektől eltekintve, már azért is feltételként kellett kikötni, mert a javaslat nem szentesíthetne a priori oly egyezséget, mely a hitelezők követeléseire nézve nem egyenlő kielégítési módot állapitana meg. Az egyenetlenség azonban, mely a hitelezők tekintetében megállapíttatik nem mindig és nem feltétlenül tekinthető jogtalanság vagy méltatlanságnak; mert ha az érdekelt hitelezők azon megállapodásba, mely szerint egyesek előnyösebb feltételekben részesittetnek, talán épen az egyezség biztosítása szempontjából beleegyeznek, megszűnik minden jogos ok arra, hogy a törvény az ily egyezségtől, illetőleg megállapodástól a bírói jóváhagyást megtagadja ; magától értetvén, hogy a megrövidített hitelezők beleegyezésének minden kétséget kizáró módon kell constatálva lenni. Az egyezséget azért, mert az első tárgyalás alkalmával a többség mindkét irányban elérhető nem volt, sem meghiusultnak tekinteni, sem véglegesen abbanhagyni nem lehetne; sőt ellenkezőleg azon körülmény, hogy a hitelezők többsége egyik irányban az egyezség elfogadása mellett nyilatkozott, határozottan annak bizonyságául szolgál, hogy az egyezség létrejötte minden valószínűség szerint remélhető. Ez okból, s mert az egyezség elejtésével a constatált többséget képviselő hitelezőkkel legalább is méltatlanság történnék, a javaslat 232. §-a kötelességévé teszi a csődbiztosnak az egyezség még egyszeri megkísértése végett ujabbi határnapot kitűzni, s erre a jelenlevőket azonnal szóval megidézni. Miután azonban az ujabbi tárgyalás az elsőnek folytatását nem képezi; miután továbbá per esetén is az egyezségi kísérletek alkalmából tett nyilatkozatok és beismerések joghatálylyal nem bírnak, a javaslat sem tulaj donithatott joghatályt a hitelezőkkel szemben azon ajánlatoknak, engedményeknek és határozatoknak, melyek az első tárgyalás alkalmával keletkeztek. E tárgyalás ugyanis a hitelezők irányában teljesen meghiusultnak, tehát nem létezőnek tekintetik; miért is annak a későbbi tárgyalásra s az ennél folytatott alkudozásokra befolyás már azért sem tulajdonitható, mert ez az egyezségek megkötését a legtöbb esetben a priori lehetetlenné tenné. Mint nélkülözhetlen feltétele az egyezség érvényességének, jelenkezik a 233. §-ban
