Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
360. szám. 171 az 1859-iki egyezségi eljárás szerint koholt követelések felállításával biztosithatná. Azonban ha már a meg nem állapított vagy peressé vált követelések szavazati joga felett határozni kell, legtermészetesebbnek, de egyszersmind legczélszerííbbnek látszik az e részbeni határozást a birőság szabad belátása alá helyezni; minden más intézkedés vagy nélkülözné a kellő garantiát, vagy szükségképen hosszadalmasságokra vezetne. Hogy a javaslat 225. §-a a biróságnak szóban lévő határozata ellen semmiféle jogorvoslatnak helyt nem enged, abban találja indokolását, hogy az oly hitelezővel, kinek követelése a felszámolási határnapon valódinak el nem ismertethetett, nem történik jogtalanság az által, ha a szavazat tőle megvonatik; mert ez intézkedésnek követelésére nézve más tekintetben befolyása nincsen. Végre mig a meg nem állapított követeléseknek birói határozattal kizárása teljesen indokoltnak mutatkozik, méltatlanság lenne a kizárást akkor is fentartani, ha az ily követelések utólagosan bírói ítélettel valódiaknak elismertetnek; ugyanazért ha az Ítélet az egyezség végleges elfogadása eló'tt keletkezik, a javaslat a hitelezőt a további egyezségi tárgyalásoknál szavazati joggal ruházza fel, s e jog az esetre is gyakorolható, ha a valódiság tekintetében keletkezett Ítélet jogerőre még nem emelkedett. 226. és 227. §§. A javaslat megengedi ugyan a külön kielégítésre jogosított hitelezőknek, hogy ezek, a mennyiben őket személyes igény illeti, követeléseiket mint csődhitelezők is érvényesíthessék; sőt feljogosítja őket, a csődtömeg ellen intézett kereseti kérelmüket a követelés teljes összegére kiterjeszteni. Ugyanez áll azokra is, kiket visszakövetelési jog illet. Azonban daczára a most érintett körülménynek, a szóban lévő hitelezőket még sem lehetne mindenben a csődhitelezőkkel parificálni', mert ez az utóbbiak irányában könnyen jogtalanságot vonhatna maga után, a menynyiben a kiváltságolt hitelezők a mellett, hogy a külön alapból kielégittetésüket csődön kivül szorgalmazhatják, lényeges befolyást gyakorolhatnának az általános csődtömegre, s e befolyásukat könnyen a csődhitelezők rovására érvényesíthetnék. A kiváltságolt és a csődhitelezők közt tehát mindenesetre különbséget kell tenni, s e különbségnek mindenekelőtt a kényszeregyezség feletti szavazásnál kell kifejezést nyernie. Nem ugyan e jogezímnél, de a kiváltságnál fogva, mely szerint előleges kielégítésben részesülnek, hasonló tekintet alá esnek azon követelések is, melyek mert minden esetben teljesen kielégitendők, mielőtt a harmadik osztályba eső követelések kielégítéséről szó lehetne, a kényszer-egyezség feletti harározatnál szavazattal nem bírhatnak, ha csak előjogaikról le nem mondanak. A 227. §-ban foglalt intézkedések tehát, távol attól, hogy a javaslat rendszerével vagy annak egyes intézkedéseivel ellenkeznének, egyenesen arra szolgálnak, hogy azon ellentéteket egyenlítsék ki, melyek egyrészről a kiváltságolt, másrészről a csődhitelezők érdekei közt léteznek, s a kellő rendezés nélkül csak bonyodalmakra vezethetnének. A 226. §-ban foglalt s a zálogos hitelezőkre vonatkozó intézkedés azonban csak általános elvnek tekinthető, mely nemcsak a kellő részletezést, hanem a kivétel megállapítását is szükségessé teszi. Ha ugyanis a zálogos hitelező vagy azok, kiket visszakövetelési jog illet, mint csődhitelezők is fellépnek, két esetet lehet és kell megkülönböztetni; azok ugyanis vagy hajlandók a zálogról, illetőleg a visszakövetelt tárgyakról lemondani, vagy nem; az első esetben, feltéve, hogy az igény az általános csődtömeg ellen különben érvényesíthető, a hitelezők kiváltságos jellege megszűnik, azok a közösségbe lépnek, tehát valamint más tekintetben, úgy a szavazati jogra nézve is a csődhitelezőkkel egyenlőknek tekintendők; az utóbbi esetben ellenben a lehető méltatlanságnak csak ugy vétetik eleje, ha a hitelezők követeléseiknek azon részére ruháztatnak fel szavazattal, mely a külön alapból ki nem kerül, tehát minden körülmény közt az általános csődtömeg terhére esik. Arra nézve, hogy a kérdéses követelések mily része esik az általános 22*
