Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
144 360. szám. czélba vett autonómiával teljesen ellenkeznék, ha a törvény a kezelési teendők részletezésébe bocsátkoznék. A most érintett szempontok figyelembe vétele mellett szerkesztettek a javaslat 154. és 155. §§-ai, melyek a kezelési teendőkre vonatkoznak, s a tömeggondnok e részbeni kötelességeit lehetőleg általánosságban határozzák meg. Ez általános hatáskör azonban már a 154. és 155. §§.-ban is bizonyos korlátozást nyer, a mennyiben t. i. a 154. §. a letéteményezés szüksége feletti elhatározást a csődbiztosnak, a választmány megválasztása után pedig ez utóbbinak tartja fen; a tömeggondnok tehát a csődvagyont belátása szerint kezeli ugyan, a pénzek gyümölcsöztetéséről belátása szerint gondoskodik; de a kezeléshez mulhatlanul nem szükséges pénzeket, drágaságokat és értékpapírokat csak annyiban tarthatja kezelése alatt, a mennyiben azok letéteményezését a csődbiztos, illetőleg a választmány szükségesnek nem találja. Körvonalozást nyernek továbbá a kezelési teendők a 155. §. által is, mely a vagyonkezeléshez tartozó minden fontosabb intézkedést, a csődválasztmány elhatározásától tesz függővé. Hogy mily intézkedéseket kell olyanoknak tekinteni, melyekre nézve a választmány elhatározása szükséges, első sorban a tömeggondnok belátásától függ; mert habár a javaslat kijelöli azon eseteket, melyeknél részben a csödbiztos, részben a bíróság jóváhagyása szükséges, mindamellett sok oly eset képzelhető, melyek a nélkül, hogy a most érintett intézkedések alá subsummálhatók lennének, oly fontosak, mikép a választmány elhatározását teljes mértékben szükségessé teszik. A tömeggondnok lehető visszaélése a kérdéses intézkedés által nincsen ugyan kizárva; de az nagy dimensiót azért nem nyerhet, mert a tömeggondnok a csődbiztos és a választmány folytonos ellenőrzése alatt áll; mert továbbá úgy a csődbiztosnak, mint a választmánynak joga van szükség esetében a tömeggondnok elmozdítását követelni, tehát a lehető visszaéléseket, mielőtt azok nagyobb mérvet ölthetnének, meggátolni. 156—157. §§. A kezelési teendők további korlátozását tartalmazza a javaslat 156. §-a, melynek első bekezdése mintegy általános szabálynak tekinthető. A tömeggondnok tehát mint a csőd vagyon kezelője, általában a tömeg kipuhatolásáról, annak biztosításáról és ideiglenes használatáról köteles gondoskodni, megtehetvén e tekintetben belátása szerint mindazt, mit a tömeg érdekében szükségesnek talál, feltéve, hogy ebbeli intézkedései, az érintett általános szabály korlátain belől maradnak. Mint nélkülözhetlen kiegészítése az érintett általános szabálynak, jelenkezik a 156. §. második bekezdése, mely az üzlet folytatásáról s a tömeghez tartozó ingók eladásáról rendelkezik. Az üzlet folytatása nem képezi ugyan rendszerint a vagyonkezelés kiegészítő részét; de sok esetben mint a szükségesség vagy. a czélszerűség postulatuma jelenkezik; ez történik különösen akkor, ha az üzlet folytatása a tömegnek világos hasznára van, vagy ha az üzlet megszüntetése az egyezség lehetőségét veszélyeztetné; mindkét körülmény teljesen elegendő indok arra, hogy az üzlet folytatása addig is, mig e részben hitelezők összessége határozhat, az id. csődválasztmány ellenőrzése mellett megengedettnek tekintessék. Az ingóságok eladása, az üzlet folytatását ide nem értve, hasonlag nem tartozik a vagyonkezelési teendőkhöz, s annak megengedése mégis sok esetben okvetlenül szükségesnek mutatkozik. Az egyes eseteket e tekintetben felsorolni alig lehetne, mert ezek a tömeg minősége szerint igen különbözők lehetnek; azonban bármily tárgyakból álljon is a tömeg, az eladás indokoltnak tekinthető, ha az ingóságok megtartása akár azért, mert megromlásnak, akár azért, mert értékcsökkenésnek vannak kitéve, a tömegnek nyilvános kárával járna. Ha már az üzlet folytatása s az ingóságok eladása a kezelési teendők közé általában nem számithatók, még kevésbé lehet az ingatlanok eladását a kezelési teendők kiegészítő részének tekinteni; s mégis lehetnek esetek, melyekben az ingatlanok eladását hasonlag nem lehet megtagadni. Igaz, hogy az ingatlanok rendszerinti magasabb értéke a visszaélések
