Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
132 360. szám. NEGYEDIK FEJEZET. A tömeg zár alá vétele és leltározása. 112. és 113. §§. Az egyes európai csődtörvények, habár úgy az elnevezésekre, mint a dispositiók minőségére nézve egymástól eltérnek, kivétel nélkül különbséget tesznek a tömeg lezárolása és annak hltározása közt; tehát a kettőt mint a csődeljárásnak egymástól különböző actusait jelölik meg. A dolog természetéből következő ezen megkülönböztetést a javaslatnak is meg kellett tartani már azért is, mert a leltározás nem minden esetben teljesíthető azonnal, midőn azután a tömeg biztosítására nem igen marad más mód, mint annak zár alá vétele. A zár alá vételnek a javaslat szerint a csődnyitási határozat meghozatala után azonnal, tehát lehetőleg a csődnyitás napján kell megtörténni; s mert a csődper ezen stádiumában a csődbiztoson és az ideiglenes tömeggondnokon kivül más orgánumok nem léteznek, — igen természetes, hogy a zár alá vételnek ezek által, különösen sürgős esetben pedig, vagy ha a tömeggondnok meghívása nem lehetséges, egyedül a csődbiztos által kell eszközöltetniMint a lezárulással egyidejűleg teljesítendő cselekvényeket jelöli ki a javaslat a könyvek és iratok átvételét, továbbá a drágaságok, értékpapírok és a készpénznek birói letétbe helyezését. Az utóbbit azonban a javaslat csak az esetre rendeli, ha a drágaságok, értékpapírok s különösen a készpénzre okvetlenül szükség nincsen; mert ha például a csődbiztos azt látná, hogy az értékpapírokkal rövid idő alatt bizonyos cselekvények teljesitendők, vagy hogy a készpénz nem haladja meg azon összeget, mely az előleges tömeggondnoki kiadások fedezésére szükséges, — úgy az értékpapírokat, mint a készpénzt a tömeggondnoknak átadhatja. Miután a zár alá vétel teljesitéséről jegyzőkönyv vétetik fel, annak a birói letétel esetében a leteendő tárgyak leírását magában kell foglalni, hogy ekként azoknak később leendő leltározása lehetővé tétessék. A 113. § ban foglalt intézkedés egyrészről a közhivatal érdekeinek megóvását, másrészről a leltár előkészítését czélozza; az idegen dolgok ugyanis a tömeg kiegészítő részét nem képezik, tehát mint activ vagyon nem szerepelhetnek. Igaz ugyan, hogy a tulajdon kérdését a leltározásnál nem lehet eldönteni; de igenis meg lehet állapítani azon momentumokat, melyek úgy a közhivatal, mint a tömeg érdekeinek megóvását lehetővé teszik. 114-117. §§. A javaslat 114—117. §§. lehető rövidséggel jelölik ki azon szabályokat, melyek a tömeg leltározására nézve irányadóul szolgálnak. E szabályok oly egyszerűek, de egyszersmind oly szükségesek, hogy azok igazolására néhány megjegyzésnél egyéb alig kívántatik. Miután a tömeg kiegészítő részét csak oly dolgok képezhetik, melyek a közadős tulajdonához tartoznak, igen természetes, hogy azon dolgok, melyekről igazolható, hogy inasnak tulajdonát képezik, a csődleltárba fél nem vehetők. Annak megállapítása azonban, hogy bizonyos dolgokat a közadós, vagy más tulajdonának kell-e tekinteni, nem mindig oly egyszerű, hogy az e részbeni végleges intézkedést, a leltár felvételével megbízott orgánumok elhatározása alá lehetne helyezni. E végből, s mert a csődeljárás a végrehajtásnak egy nemét képezi, szükségesnek mutatkozott az összeírást az oly tárgyakra is kiterjeszteni, melyek állítólag nem a közadósnak, hanem másnak tulajdonát képezik; magától értetvén, hogy az ily tárgyaknál az állítólagos igényt, minden esetben ki kell tüntetni nemcsak az igénylő esetleges jogainak megóvása végett, hanem azért is, hogy a tömeggondnok magát a cselekvő
