Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. 12 J tömeggondnok jogkörét általában illeti, az a 101. és 104. §§-ban van körülírva; mert a 102. és a 103. §§. csak szükséges kiegészítését képezik a jogkörre vonatkozó határozatoknak. A tömeggondnok a tömegnek kezelője lévén, jogköre általában már e minőségénél fogva magával hozza a jogosítványt mindannak megtételére, mi a vagyonkezeléssel természetszerűen jár. Hogy a 101. és 104. §§-ban érintett, s a jelen czím negyedik és nyolczadik fejezetében határozottan megállapított teendőkön kivül, a tömeggondnok mily ügyletekre és cselekvényekre tekinthető a vagyonkezelés természetéből folyólag felhatalmazottnak, az minden egyes concret esetben külön van meghatározva; s a törvény e tekintetben ép oly kevéssé szabhatná meg a teendők és jogosítványok egísz sommáját, mint ezt pl. a kereskedelmi meghatalmazottaknál tenni nem képes. A mi különösen a 101. §. második bekezdését illeti, mely a tömeggondnok diligentiáját állapítja meg, e tekintetben a javaslat a tömeggondnoki állás természetéből indul ki. A tömeggondnok Önkéntes díjazás mellett vállalja el hivatalát; tőle tehát joggal lehet a gondosságnak azon nemét követelni, mely a rendes (gondos) családapát terheli, s mely őt a romai jog értelmében a culpa levisért is felelőssé teszi. A 102. és 103. §§-ban foglalt intézkedések csak arra szolgálnak, hogy a tömeggondnoknak teendőit általában lehetővé tegyék, illetőleg megkönnyítsék; mert egyrészről az adós támogatása nélkül a tömeggondnok a cselekvő és szenvedő állapotot nem lenne képes biztosan constatálni; másrészről oly esetben, midőn maga nem ügyvéd, az ilyennek közreműködését oly ügyekben, melyek ügyvédi képviseletet tesznek szükségessé, nem nélkülözheti. Ezenfelül lehetnek esetek, hogy a tömeggondnok egyes teendőkkel kénytelen valakit esetről esetre megbízni a nélkül, hogy a 98. §. értelmében külön gondnok kinevezése kívántatnék; a tömeggondnokot tehát az érintett irányban már azért is fel kellett jogosítani, mert a helyettesítés ott, a hol az egyenesen kizárva nincsen, a meghatalmazási viszonyból a nélkül is következik. 105—107. §§. A tömeggondnokot, legyen ez akár hitelező, akár nem, kiadásainak megtérítésén felül fáradozásaihoz mért díjazás is illeti. A positiv törvények a Code de commerce kivételével, mely a tömeggondnoktól, ha ez egyszersmind hitelező, a munkadíjt egyenesen megvonja, általában megegyeznek abban, hogy a tömeggondnok működését ingyenesnek tekinteni nem lehet. A díj megállapítási módjára nézve azonban eltérnek egymástól. A javaslat e tekintetben teljesen a külföldi törvények egyikéhez sem csatlakozhatott; mert az osztrák törvény intézkedését, mely a barátságos egyezséget kizárva, a díjak megállapítását a hitelezők összességére ruházza át, nehézkesnek és czélszerűtlennek kell tartania, miután a hitelezők összességénél rendszerint hiányzik azon tárgyilagosság, mely a hasonló kérdések megoldásához kívántatik. A német csődtörvény a díjak megállapítását oly orgánumra bizza, melynek érdekei a tömeggondnok érdekeivel gyakran azonosak; a német csődtörvény mellett tehát könnyen megtörténhetik, hogy a választmány minden controlleria hiányában, a díjakat oly összegben állapítja meg, melyet sem méltányosnak, sem helyesnek tekinteni nem lehet. A javaslat a tömeggondnoki díjakat hasonlag szabad egyezkedés tárgyának nyilvánítja, csakhogy a létrejött egyezséget a bíróság jóváhagyása alá rendeli terjesztetni, feljogosítván ez utóbbit arra, hogy a díjak tekintetében belátása szerint intézkedjék. A tapasztalás, legalább nálunk, minden kétségen felül helyezte, hogy a tömeggondnok és a hitelezők közt keletkezett egyezségek valóságos satyrái voltak a barátságos megállapodásnak, s a hitelezők valódi akaratát csak ritka esetben fejezték ki. Ha az érdekeltek közt egyezség nem jő létre, alig marad más hátra, mint a díjak megállapítását a csődbíróságra ruházni, s annak e tekintetben lehetőleg szabad tért engedni; mert minden közelebbi meghatározás vagy utasítás, melyet a törvény e tekintetben kötelezőleg felállítana, az egyes concret esetekre egyaránt alkalmazható alig lenne, s csak arra szolKÉPVH. IROMÁNY 1878 — 81. X. KÖTET. 17