Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. 127 Hogy a tervezet a porosz és osztrák csődtörvény által felállított hármas stádiumot miért nem fogadta és fogadhatta el, más helyütt már kifejtetvén, ezúttal elégnek látszik különösen annak indokolására szorítkozni, hogy miért teszi a javaslat a hitelezők választását a bíróság jóváhagyásától függővé? A mi az ideiglenes tömeggondnokot illeti, erre nézve a javaslat s az idézett európai törvények közt nincs külömbség; a javaslat is abból indul ki, hogy addig, mig a hitelezőknek módjukban áll saját érdekeik képviseltetéséről gondoskodni, a bíróságnak áll kötelességében valakit kijelölni, a ki a tömeget képviseli, kinek közbenjöttével azon lépések megtörténhetnek, melyek a tömeg biztosítására nézve szükségesek. Hogy a javaslat az ideiglenes tömeggondnokot rendszerint a helybeli, tehát a törvényszék székhelyén lakó gyakorló ügyvédek sorából rendeli kineveztetni,! kizárólag gyakorlati okokban találja igazolását. A biróság akkor, midőn a csődnyitási végzést meghozza, ritkán van azon helyzetben, hogy a közadós hitelezőit ismerje, hogy ezek közt tömeggondnokot választhasson; azt nem is említve, hogy a biróság soha sem volna biztos az iránt, vájjon a kinevezett hitelező a neki szánt tisztet elvállalja-e vagy sem; a biróság tehát minden esetben leghelyesebben jár el, ha az ideiglenes tömeggondnokot azok sorából választja, kiknek állásával a tömeggondnoki tiszt legjobban összefér. És miután a tapasztalás azt mutatja, hogy a bíróságok ott is, hol a törvény őket erre határozottan fel nem jogosítja, az ideiglenes tömeggondnokot mindig a gyakorló ügyvédek sorából nevezik ki, nincs semmi elfogadható ok, hogy a szóban lévő jog a bíróságoknak határozottan meg ne adassék; ekként eleje vétetvén azon kételyeknek, melyek a biróság jogkörére nézve felmerülhetnének. Egészen máskép áll a dolog a végleges tömeg gondnokra nézve, kinek választásánál a hitelezők kizárását egyáltalán indokolni nem lehetne. A végleges tömeggondnok választására 'tehát a hitelezőknek minden esetre döntő befolyás engedendő, s a kérdés csak az lehet, hogy e befolyást kell-e és minő mértékben a biróság beavatkozása által korlátozni? A javaslat e tekintetben lehetőleg közép-utat tart, a mennyiben a hitelezők autonómiáját veszi ugyan alapul, de tekintettel van arra is, hogy a tömeggondnoknak bizonyos tekintetben hivatalos jelleggel kell birnia, már azon állásnál fogva is, melyet neki a javaslat kijelöl. A tömeggondnok a jelen javaslat szerint nem tekinthető pusztán a hitelezők mandatariusának; ő a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon gondviselője, s mert e vagyon nem megy át a hitelezők tulajdonába, a tömeggondnok egyúttal a közadós curatorának is tekintendő. A tömeggondnok azért kezeli és értékesiti a csődvagyont, hogy a hitelezőknek a törvény által kijelölt szabályok szerint leendő kielégítését lehetővé tegye; a tömeg azonban csak annyiban fordittatik a hitelezők kielégitésére, a mennyiben azt ezek követelései szükségessé teszik, s a felesleg nem ezeket, hanem a közadóst illeti; a tömeggondnoknak tehát, ki eként a hitelezők s a közadós közt áll, bizonyos tekintetben független, a hitelezők önkényének alá nem rendelt állással kell birnia. Mindezt, vagyis úgy a hitelezők autonómiáját, mint a tömeggondnok független, s bizonyos tekintetben hivatalos jellegét a javaslat az által biztosítja, hogy a végleges tömeggondnok választását a hitelezők kezeibe teszi ugyan le, de a történt választás megerősítését a bíróságnak tartja fen, mely, ha alapos aggályai vannak, a megerősítést megtagadhatja; mi különösen akkor történhetik, ha a választott a közadőssal oly viszonyban áll, mely reá nézve a tömeggondnoki állást incompatibilissá teszi. Mint szükséges és czélszerű jelenkezik a javaslat 99. §-ának azon intézkedése, mely szerint a tömeg állásához képest, a kezelés egyes ágaira nézve külön gondnokok is nevezhetők ki. E kinevezéssel, melyet sok esetben a helyes munkafelosztás tehet szükségessé, az illetők a javaslat szerint önálló hatáskört nyernek, melyen belől őket a tömeggondnoki jogok és kötelességek illetik. De ép azért, mert a külön-gondnokok hatáskörükön belől függetlenül járnak el, cselekvényeikért és mulasztásaikért a tömeggondnokot felelőssé tenni nem lehetett. Ellenben, mert a tömeggondnoknak az egész kezelés áttekintésével kell birnia, szükségesnek látszott az utóbbit