Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. 115 2. Ügy az eljárás gyorsaságát, mint annak olcsóságát kivánja a javaslat az által Mztositani, hogy eltéröleg nemcsak saját csődtörvényünktől, hanem az osztrák csődtörvény rendszerétől is, a tömeggondnoknak háromszori és a csődválasztmánynak kétszeri választását mellőzve, az ideiglenes tömeggondnok kinevezését a bíróságra ruházza, s azontúl felhatalmazza a hitelezőket a végleges tömeggondnok s a csődválasztmány megválasztására. Az osztrák csődtörvény szerint az ideiglenes tömeggondnokot a bíróság nevezi ki; azután a hitelezők választanak ideiglenes gondnokot és ideiglenes választmányt; e végre egy újabbi választásnál vagy megtartják az ideiglenes gondnokot és választmányt, vagy ezek helyébe véglegesen másokat választanak. Hogy ez intézkedés sem a gyorsaság, sem az olcsóság elvének meg nem felel, azt nem nehéz kimutatni; mert alig szenvedhet kétséget, hogy a csődvagyon, mely esetleg háromféle kezelés alá kerülhet, sem azon gyorsasággal, sem azon költségkíméléssel nem értékesíthető, melyet a hitelezők érdekei kívánnak. Már maga a kétszeri átszámolás felesleges időt vesz igénybe, s lehetetlenné teszi azt, hogy a végleges tömeggondnok megválasztása előtt, a tömeg értékesítésére nézve elhatározó intézkedések történjenek. E helyett a javaslat csak egy választást ismer, a mennyiben tudniillik a hitelezők csakis végleges tömeggondnokot és végleges választmányt választanak; és mert a javaslat e választást oly időre teszi, midőn a hitelezőknek már módjukban állott a csődnyitásról tudouiást szerezni, tehát a választásnál megjelenhetni, — minden aggály elesik arra nézve, mintha a hitelezők érdekei a választási esetek megszorítása álial csorbát szenvedhetnének. E mellett a javaslat nem zárja ki azt, hogy a csődbíróság egyes esetekben ideiglenes csődválasztmányt is nevezhessen ki, melynek feladatát akkép szabályozza, hogy a csődeljárás gyors lebonyolítása semmi tekintetben sem nehezíttetik meg. 3. A csődeljárás közjogi természete és annak lehető biztonsága azt követeli ugyan hogy az bizonyos tekintetben a bíróság ellenőrző felügyelete alá helyeztessék; erre nézve azonban korántsem szükséges, hogy a csődbíróság oly teendőkkel terheltessék, melyek az érintett felügyelet által szükségképen nem feltételezvék. E tekintetben a javaslat, megfelelöleg az újabb csődtörvények intézkedéseinek, egy új intézményt létesít, midőn a csődeljárás közvetlen vezetésével egy külön orgánumot, t. i. a csűdbiztost ruházza fel, s a bíróságnak csak annyiban enged a csődeljárásra közvetlen befolyást, a mennyiben ezt a hitelezők érdekei múlhatlanul megkívánják. Miként az általános indokolásban kiemeltetett, a csődhitelezők lévén a csődvagyonnak egyedül jogosult kezelői, a bírói felügyelet elvének teljesen elég tétetik az által, ha a törvény a hitelezőknek engedett jogok helyes gyakorlását, a csődbiztos által ellenőrizteti. Ekként mig egyrészről a hitelezők részére kellő cselekvési szabadság biztosíttatik; másrészről eleje vétetik annak, hogy a hitelezők jogaikat a bukott rovására, vagy annak egyenes megkárosítására gyakorolják. 4. Kétségtelen idő- és költségkímélést biztosit a javaslat azon intézkedése, mely szerint a követelések osztályozását és liquidálását nem a bíróság, hanem maguk a hitelezők eszközlik, s hogy perre csak azon követelések utasíttatnak, melyek akár a tömeggondnok, akár a hitelezők kifogása miatt liquidálhatók nem voltak. Ez eljárás jogosultsága és czélszerüsége már az általános indokolásban kifejtetvén, e helyütt elégnek látszik azon körülményre utalni, hogy a szóban levő intézkedés értékét és czélszerüségét még azon rendelkezés is fokozza, mely szerint az oly követelések, melyeket a javaslat első része szerint külön kielégítési alap illett, liquidatio alá nem is tartoznak, mi által a csődeljárásnál sok felesleges teendő elesik, maga pedig az eljárás kétségtelenül megrövidíttetik. 5. Az előbbeni pontban érintett intézkedésnek természetszerű következményét képezi az, hogy a bíróságnak sem a követelések valódisága, sem azok osztályozása iránt határoznia nem kell. Ha ugyanis a követelés minden oldalról valódinak elismertetik, a felett a valódiság íh