Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
360. szára. 113 ez intézkedése csak formális reciprocitást tételez fel, az bővebb fejtegetést már azért sem kivánhat, mert a magánjogok lehető állandósága csak azt követeli, hogy a külföldiek igényeiket azon feltételek mellett érvényesíthessék, melyeket a törvény a belföldiekre nézve megállapit. Ebből önként következik egyrészről, hogy a kellő feltételek mellett a külföldieket a belföldiekkel egyenlő jogok illetik, és másrészről, hogy a külföldiek igényeiket a belföldi törvény szabványainak megfelelöleg kötelesek igazolni. 3. Hogy a biróság kételye a reciprocitást illetőleg mikor tekinthető alaposnak, azt eleve meghatározni ép oly kevéssé lehetne, mint azt, hogy e kételyt minő körülmények állapithatják meg. Lehet, hogy a bukott vagy a tömeggondnok, vagy a hitelezők valamelyike emel e részben kifogást; de bármily utón támadjon is a biróság kételye, annak kötelességében álland e kétely elhárításáról gondoskodni, s e végből esetleg a bejelentő féltől a viszonosság igazolását követelni; magától értetvén, hogy az egyik esetben ugy, mint a másikban nem a külföldi törvények egyenlő vagy eltérő intézkedéseinek, hanem egyedül és kizárólag a külföldi állam eljárásának constatalása képezendi a biróság feladatát. 4. Az államnak azon jogát, hogy bíróságai által egyes esetekben a külföldiek ellen retorsiot gyakorolhasson, ezek illusoriussá tehetnék az által, hogy követeléseiket egy belföldire átruházzák. Ennek kívánja elejét venni a 3. §. utolsó bekezdése, midőn a többi intézkedéseket az oly igényekre is kiterjeszti, melyek csak a csődnyitás után ruháztattak át egy belföldire. Ez intézkedésből önként következik, hogy nem alkalmazható, ha az átruházás már korábban megtörtént; mert ez esetben a törvény kijátszásáról sző nem lehetvén, a kérdéses intézkedés szüksége fenn nem forog, és az alkalmazásában jogtalanságra s a forgalom lényeges megnehezítésére vezethetne. MÁSODIK RÉSZ. Csődeljárás. ELSŐ CZIM. 3SI özön.ség'es csőcL. ELSŐ FEJEZET. Általános határozatok. 72. 73. §§. A javaslat második részében foglalt egyes intézkedések részletes indokolása előtt nem látszik feleslegesnek azon czélt, melyet a csődeljárás szabályozásánál szem előtt tartani kell, és azon rendszert, mely a kitűzött czél elérésére legalkalmasabbnak mutatkozik, főbb vonásaiban megismertetni; habár e részben az általános indokolás nagyban már jelezte azt, minek részletezése a javaslat második részének feladatát képezi. Az iránt alig lehet kétség, hogy a csődeljárás csak akkor felelhet meg rendeltetésének, ha a hitelezők lehetőleg gyorsan, kevés költséggel, s a tömeg lehető kímélésével jutnak követeléseik azon töredékéhez, mely rájuk a közadós vagyonának bizonyos elvek szerinti felosztása mellett esik; a csődeljárásnak tehát közvetlen és főczélját: a gyorsaság és az ezzel kapcsolatos olcsóság képezi. E czél biztos KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 15
