Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. 107 tésben, hanem élelemben is részesültek; az ilyeneknél hiányzik a szolgálati viszony fogalmának megfelelő állandóság; b) Az első osztályba sorozza a javaslat a csődnyitás előtt elhalt adósnak gyógyítási és temetési költségeit, a mennyiben azok egy évnél nem régiebbek. A javaslat tehát e tekintetben azon álláspontot foglalja el, melyet a jelenleg fennálló csődtörvény is elfoglal, és melyet nem annyira jogi, mint inkább humanisticus okok igazolhatnak, c) Hasonlag az első osztályba sorozza a javaslat a csődöt közvetlenül megelőző, három évre hátralévő adókat és közterheket, a mennyiben ezek valamely vagyonból már kielégítést nem nyertek. A fiscus privilégiuma a római államkormányzat sajátszerű berendezéséből vette eredetét, s az állami jövedelmek nélkülözhetlen biztositékát képezte. A római államkormány a jövedelmek nagy részét bérbeadás utján értékesítette, nagyszerű építkezéseit, szállít amit, rendszerint magánvállalkozóknak engedte át; igen természetes tehát, hogy e berendezés mellett a fiscalis érdekek védelme, az állami jövedelmek biztosítása szempontjából, nélkülözhetlennek mutatkozott. Ez alapon azonban a fiscalis követelések kiváltságolását egy modern államban sem lehetne indokolni; s mégis e követelések különös kiváltságolása a legújabb időkig minden államban, még Angliát és Amerikát sem véve ki, magát fentartotta. Igaz, hogy azon veszteség, mely az államot az egyes bukottaknál érheti, kevésbé terhes, mint az, ha az állam követeléseivel az egyeseket megelőzi, s e szempontból tekintve a dolgot, sokkal méltányosabb, ha az érintett veszteséget a honpolgárok milliói viselik, mintha az egyeseknek esik terhére; igaz továbbá, hogy az államnak rendszeres adókezelés mellett módjában áll magát a lehető veszteség ellen biztosítani, mindamellett a javaslat nem téveszthette szem elől, hogy az államtól a szóban lévő kiváltságot a legrendezettebb és leggazdagabb országok törvényei sem tagadták meg, hogy az állam mint a jogbiztonság létesítője, mint a jogok érvényesítésének biztosítója, minden körülmény közt joggal követelheti, hogy azon igényei, melyeket egyesek ellen a közjó érdekében formálhat, ép az egyesek érdekében a többi követelések felett előnyben részesittessenek. És ha az állam arra kényszeríttetik, hogy adóbeli s más hasonló követeléseit kellően biztosítsa, kérdés, hogy e biztosítás ép csőd esetében nem leend-e az egyes hitelezőknek nagyobb hátrányára, mint azon kiváltság, melyet a javaslat fentartatni kíván. A legislatio az állami követelések lehető biztosítása iránt közönyös nem lehet; hanem köteles oly módokról gondoskodni, melyek az állami érdekek megvédésére alkalmasak; úgy de e tekintetben a gondoskodásnak bizonyos minimumán innen nem maradhat, s minden képzelhető minimum terhesebb enne azon biztosítéknál, melyet a tervezet az állami követeléseknek vindicál. Végre, hogy a javaslat az első osztályba sorozott követelések közül, a tömeg elégtelensége esetében, az évi és bérköveteléseket első sorban rendeli kifizettetni, részint a most érintett követeléseknek már jelzett sajátszerű természetében, részint azon körülményben találja indokolását, hogy egyrészről a 2. pont alatt felvett követelések kiváltságolása nem szorosan vett jogi szempontokon alapszik; másrészről hogy a javaslat az állami követeléseket csakis az esetben sorozza a személyes követelések közé, ha azok más vagyonban fedezetet nem találnak, tehát úgyis csak ritka esetben kerülnek az első osztályban kielégítés alá; ha pedig ez megtörténnék, és a tömeg az első osztályba sorozott összes követelések fedezésére nem elegendő, akkor jogos és méltányos, hogy inkább a polgárok összessége szenvedjen rövidséget, mint azon osztály, melynek követelését a törvény más utón úgy sem biztosithatná, melynek követelései rendszerint oly csekélyek, hogy az állami követeléseknek rövidséget csak ritkán okozhatnak. 3. Megfelelőleg az ideigl. csődrendtartás 21. §-ának, a javaslat a második osztályba sorozza, és a tömeg elégtelensége esetében aránylag rendeli kielégíttetni: a kiskorúak kártérítési igényeit az atya, gyám vagy gondnok kötelességellenes vagyonkezeléséből. A kiskorúak igényei ellen nagyban és egészben ugyanazon okokat lehetne felhozni, melyek a nő Vagyon-