Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. 99 minden esetben szabályul szolgálván az, hogy az egyenlő cathegoriába eső követelések egymás közt arány] jigosan elégitendők ki, ha azok teljes kielégítése nem lehetséges. 51. §. A esődeljárásra nézve nagy befolyással van a separatiő, vagyis azon javak elkülönítése, melyeket a közadós másokkal akár a tulajdon közösségénél, akár társasági viszonynál fogva, akár más közösség alapján együttesen bírt, s melyekre nézve a vele közösségben lévőket bizonyos jogok illetik. A csődnyitás ténye a közösséget rendszerint megszünteti, s minden ily esetben azon kérdés merül fel: váljon azoknak, kik a bukottal közösségben voltak, minő jogok engedtessenek a megszűnt viszonyon alapuló igényeikre nézve? Saját csődtörvényünk e tekintetben egyáltalán nem intézkedik, mert annak az osztatlan állapotban levő javakra (19. §.), s a közösségre (21. §.) vonatkozó intézkedései mindössze a bukottat illető rész kinyomozására és megállapítására vonatkoznak a nélkül, hogy azon igények iránt, melyek a fenállott viszonyból másokat illethetnek, csak említést is tennének; egyedül a 20. §. foglal magában némileg általános intézkedést, a mennyiben az 1840: XVIII. t. ez. 46—50. §§-aira utalva, ezek határozatait a csőd esetére is fentartja; azonban a most érintett §§-ok is kizárólag a közadós vagyonilletőségének megállapításáról s a társasági tartozások levonásáról rendelkeznek; tehát azon igényeket, melyeket a közadós társai a fenállott viszony alapján támaszthatnának, nem szabályozzák ; miből azt lehetne következtetni, hogy a most érintett igények s a bukott társ privát hitelezőinek követelései közt különbség nem létezik. A szóban levő viszonyokat szabályozandó, a javaslat 51. §-a oly általános intézkedést állapit meg, mely egyrészről a societas minden nemére alkalmazható, és másrészről nem kizárólag a societas hitelezőire, hanem a megszűnt közösség tagjainak igényeire is kiterjed a nélkül, hogy a külön szabályozást a societas egyes nemei szerint a kellő helyen mellőzné. A javaslat abból indul ki, hogy a közösség tárgyát képező vagyonból nemcsak a societas adósságai, hanem az egyes társaknak a megszűnt viszonyon alapuló minden, tehát személyes igényei is a közadós privát hitelezőit megelőzik; hogy tehát a közös vagyonból, mint a bukott társ illetősége, csak az fordítható a privát hitelezők kielégítésére, mi a társasági tartozások s a társak igényeinek kielégítése után fenmarad; más szavakkal, hogy nem a bruttó hanem a nettó vagyon-illetőség képezheti csak azon alapot, melyből a közadós privát hitelezőinek kielégíttetni kell. Hogy a szóban lévő igények, a menynyiben a közadós vagyon-illetőségéből ki nem kerülnek, mint csődköveteiések is érvényesíthetők, — kétséget már azért sem szenvedhet, mert ezen igények mint a közadós személyes tartozásai, annak általános tömegét is minden kétségen felül terhelik. HETEDIK FEJEZET. Külön kiegyezésre jogosított hitelezők. Általában. 52. §. Az 1853-iki csődrendtartásnak kétségtelenül legfontosabb vívmányát azon rendszer képezi, melyet ez a 10—17. §§-ban a zálogos hitelezőkre nézve felállít, s mely úgy az újabb külföldi, mint az osztrák törvényhozás által is elfogadtatott. Az ideiglenes csődrendtartás szerkesztői kétségen kivül azon meggyőződéstől vezéreltettek, hogy szemben a közönséges nómet 13*