Képviselőházi irományok, 1878. IX. kötet • 302-359. sz.
Irományszámok - 1878-350. Törvényjavaslat a kőolajvám felemeléséről és az ásványolajadóról
334 350. szám. A külföldi kőolajokra jelenleg 100 elegysúlyú kilogramm után 3 írttal kivetett vámilletéknek 100 elegysúlyú kilogramm után 8 frtra szándékolt felemelése azonban szükségessé teszi, hogy az eddig adómentes belföldi ásványolaj-finomitás megfelelő fogyasztási adóval rovassék meg, nehogy ezen iparág, mely az osztrák-magyar monarchiában, leginkább Gácsországban űzetik, a magasabb beviteli vámtételek oltalma alatt felette kifejlődvén, a különben várható nagyobb vámjövedelmet koczkáztassa és igy Magyarországot is jövedelmében károsítsa. Ezen viszonyokat figyelembe véve, a magyar kormány az osztrák kormány egyetértésével a mellékelt törvényjavaslatot dolgozta ki, melyet szerencsém van a petróleumfogyasztási adóra nézve a következő megjegyzések kíséretében bemutatni. A mi mindenekelőtt az adórendszert, vagyis a megadóztatás módozatát illeti, adó tárgyává az eladásra alkalmas kész termeivény választatott, azon oknál fogva, mivel a nyers ásványolajok ellenőrzése, tekintve azt, hogy azoknak kiaknázása igen sok, nagyobbrészt csekély kiterjedésű vállalatra elágazik, legyőzhetlen nehézséggel járna. Ezen vállalkozók általában csak igen csekély tőkével rendelkezvén, a termelt nyers ásványolaj után a fogyasztási adót alig lennének képesek megfizetni, és miután azok jelentkeznek és ismét eltűnnek, a szerint, a mint a nyeremény iránt táplált reménytől buzdittatnak, vagy a kedvezőtlen eredmény által visszariasztatnak, az ellenőrzés az adóköteles vállalkozók és vállalatok folytonos változásával küzdene. De a szesz és czukortermelésre nézve fennálló átalányozási rendszer sem mutatkozott czélszerűen alkalmazhatónak, mert kellő adatok és tapasztalatok hiányában a különféle minőségű nyers ásványolajból nyerhető világításra alkalmas olajnak átlagos mennyisége még megközelítőleg sem lenne megállapítható, és ennélfogva oly egyenlőtlenségek merülnének fel a megadóztatásban, melyek csekély minőségű nyers olajok feldolgozásánál az ásványolajiparra, jó minőségű nyers anyag finomítása esetében pedig a kincstár jövedelmére káros befolyással volnának. Ezek ellenében a javaslatba hozott adórendszer nem csak elvileg a legigazságosabb, a mennyiben csak a tényleg eladásra alkalmas termel vény esik adó alá, de az emiitett viszonyokra való tekintettel azon gyakorlati előnyt is nyújtja, hogy a nyers anyagot adómentesen hagyja. Midőn a magyar kormány a belföldön finomított ásványolajra rovandó fogyasztási adót 100 tiszta súlyú kilogramm után 7 frtban állapította meg, azon elvből indult ki, hogy ezen adó oly összegben szabassák meg, mely egyrészt a már létező ipart fennállásában biztosítja, másrészt azonban nem engedi, hogy ezen ipar magas védvámok oltalma alatt a vámjövedelemnek rovására túlságos fejlődésnek induljon. A javaslatba hozott fogyasztási adónak tárgyát képezendi azon belföldön finomított ásványolaj, melynek sűrűsége a Reaumur szerinti 12° hőmérséklet mellett 870 foknál (a tiszta viz sűrűségének ~ részénél) nem nagyobb. A sűrűségre nézve megállapított ezen határ a tett kísérleteken és tapasztalatokon alapszik, melyek kimutatták, hogy 870 foknál sűrűbb ásványolajok világításra nem alkalmasak. Minthogy azonban a 770 foknál csekélyebb sűrűséggel biró ásványolajok leginkább ipari czélokra kivonó vagy olvasztó szerek gyanánt használtatnak, tehát világításra nem szánvák, azok a törvényjavaslatban méltányosság tekintetéből rendeleti utón megállapítandó bizonyos feltételek alatt, a fogyasztási adó alól felmentetnek. (5. §.) Hogy pedig a törvény életbeléptetésekor már meglevő ásványolaj-készletek az adófizetés alól ki ne vonassanak, szükségesnek tartottam a törvényjavaslat 4. §-ában felvett i
