Képviselőházi irományok, 1878. IX. kötet • 302-359. sz.
Irományszámok - 1878-349. Jelentés, a 6% magyar aranyjáradék-kötvények kibocstásáról és értékesitéséről és az I. és II. kibocsátású 6% kincstári utalványok beváltásáról
349. szám. 323 A kincstári utalványok beváltása került tehát: az aranyjáradéki kötve- fy'nyék eladásából erre fordíttatott 178 073,526 frt 56 kr. a kisebb kincstári birtokok eladásából 1.930,737 > 67 > összesen 180.004,264 » 23 > Az augusztus 31-ig tényleg beváltott és elszámolt 13.559,250 st. font névértékű I. és II. kibocsátású 6% kincstári utalványoknál minden 100 st. font névértékű utalvány beváltása átlagban került 2.064,138 mark, vagyis az utalványok szövegében kitett 2040 mark értékű névértéknél 24,138 márkkai többe. Ezen többlet oka két körülményben rejlik; ugyanis először a kül- és belföldi beváltó bankároknak a beváltásért fizetett jutalékban, másodszor abban, hogy a sterling font az egész beváltási időszak alatt ugy, a párisi, valamint a berlini tőzsdén a frank, illetőleg márkérték irányában mindig az utalványokban kitett 1 f = 20.40 mark aránynál magasabb árfolyammal bírt, és nagyobbára 25.si frankkal vagy 20.« márkkai jegyeztetett. Miután pedig az utalványok szövegében a beváltás sterling fontokban igértetett, természetes, hogy a felek ezen magasabb értékben követelték a beváltást, s hogy már lejárat előtt az utalványok tőzsdei árfolyama a sterling font értékarányában alakult. A lejárat előtt történt beváltás indokolt volt az által, hogy nem lehetett a nagy összegű aranyjáradék-kötvények elárusitását az utolsó perczig hagyni, az ezek korábbi elárusitásából befolyt összegeket pedig az Európában uralgott pénzbőségnél fogva nem lehetett volna gyümölcsözőleg elhelyezni. Az aranyjáradék-kötvények árfolyamának növekedését pedig kétségkívül elősegítette a kincstári utalványok fokozatos beváltása. Az aranyjáradék kötvények túlnyomó része a fix áron először eladott 40 millió, s nyilvános aláírás utján forgalomba hozott 31.955,775 frt névértékű kötvények kivételével az e czélra alakult bankárconsortium közvetítése mellett szabad kézből tőzsdei utón értékesíttetett, mely értékesítési mód az adott politikai- és közgazdasági viszonyok között, miután a nyilvános aláírás alá bocsátásával elért eredmény a várakozásnak meg nem felelt, s miután a kibocsátandó roppant nagy mennyiségű kötvények fix áron való átvételére szolid bankconsortium alig vállalkozhatott, gyakorlatilag egyedül kivihetőnek mutatkozott, és annyiban is sikerült, a mennyiben végtére az egész kötvény-mennyiség 30 millió frt névérték kivételével nem egészen két évi, aránylag rövid idő alatt, s pedig az utolsó időben az árfolyam folytonos emelkedése s megszilárdulása mellett elhelyeztetett. Az értékesítés ideje alatt a tőzsdei árfolyam következőleg változott : 1878. évben július 9-én berlini paritás alapján aranyban számítva 8IV4 volt az árfolyam s ez volt ezen évben a legmagasabb árfolyam; az ez évi legkisebb árfolyam október 31-én volt 697 4 , 1879. január 27-én von 70'70 s ez időtől fogva növekedett 83*60, mely árfolyam folyó évi június 3-án éretett el. A fentebbi számszerinti összeállítások f. évi augusztus végéig terjednek, ezen idő óta az akkor még felmaradt 30.407,000 frt névértékű aranyjáradék kötvényekből értékesíttetett 15.407,000 frt, melyért befolyt az előleges értesítések szerint 13.712,800 frt bj. 0. é. és e szerint 1879-ik II. t. ez. alapján kibocsátott 140 millió névértékű aranyjáradék-kötvényekből mai napig eladatott 125 millió frt névérték, és maradt még eladatlan 15 millió forint névértékű kötvény. 41*
