Képviselőházi irományok, 1878. IX. kötet • 302-359. sz.

Irományszámok - 1878-323. Törvényjavaslat a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről

220 323. szám. honosítás pedig hivatva lesz az eddig dívott törvény útján való honfiúsitást helyettesíteni, mely különben is az utóbbi években többé nem alkalmaztatott. Azon országos közigazgatási legfőbb hatóságok között, a melyek a honosítási joggal felruháztatni javasoltatnak, fel kellett említeni a zágrábi fö'hadparancsnokságot is, mint a horvátszlavón határőrvidék országos közigazgatási hatóságát, mert a horvát-szlavón határőrvidék, habár törvény szerint Horvát-Szlavonországok területéhez tartozik is, tényleg ezen országokkal közigazgatásilag nincsen egyesítve, sa nevezett határőrvidéken a zágrábi főhadparancsnokság a horvát-szlavon-dalmát bánnal mindaddig egyenlő hatáskörrel fog birni, mig a határőrvidék HorvátSzlavonországokkal közigazgatásilag egyesittetni fog. A horvát-szlavón határőrvidék országos hatóságának tehát a honosítás körül csupán addig lesz hatásköre, mig ezen egyesítés bekövetkezik. A 7. §. intézkedését azon jogszabály indokolja, hogy a férj illetőségét követik neje és gyermekei. Szükségesnek mutatkozik a honosítást, főképen az országos hatóságok által eszközöltet, feltételekhez kötni és ezeket a törvényben felsorolni. A 8. §-ban hat ilyen feltétel vau kiszabva. Az 1-ső feltételhez az, hogy a honosítandó saját hazája törvényei szerint jogcselekvési képességgel birjon. Szükséges ez azért, hogy az illető egyén képesítve legyen azon köteléket jogérvényesen feloldani, a mely őt eddigi hazájához kapcsolta. A 2. 3. és 6-ik feltételek, melyek szerint a honositandónak magát valamely belföldi község kötelékébe fel kell vétetni, öt évig itt kell lakni és adózni, részint azért szükségesek, hogy ez által az illetőnek komoly és jól megfontolt elhatározása igazoltassék, részint azért, hogy ez által a honosításra érdemességét kimutassa. A 4. és 5. feltétel azt czélozza, hogy csak oly idegen honosittassék, a ki előre láthatólag hasznos állampolgár fog lenni s új hazájának nem fog terhére esni. A 8. §-hoz még megjegyzendő, hogy ennek szerkezete szerint a 11. §-ban felsorolt országos hatóságok oly egyén honosítását is megtagadhatják, a ki kimutatja, hogy a 8. §-ba» felsorolt 6 kellék mindegyikével bír. Ezen tág hatáskör azért javasoltatik, mert előfordulhat olyan eset is, hogy a honosítást kérő a törvényes kellékekkel bír, s honosítása más előre nem látható okokból még sem válnék előnyére a magyar államnak. A 9., 10., 11., 12., 13., 14. és 15. §§. a honosítás körül az eljárást szabályozzák. Az utolsó (15.) §. ezen felül azon szabályt foglalja magában, hogy a honosított csak a hűségi eskü letétele napjától kezdve válik magyar állampolgárrá. A hűségi eskü a honosításnak egyik elkerülhetlen szükséges feltétele mind a hazai törvények (a törvény által eszközölt honfiúsitásnál), mind a külföldiek szerint, mert a honosított nem csak jogokat szerez, de fontos és terhes kötelességeket is vállal magára. Ezen kötelességek teljesítésének biztosítása, a jelenleg is általánosan uralkodó nézet szerint a hűségi eskü. Igen természetes tehát, hogy csak ezen feltétel teljesítése után legyen megszerezhető az állampolgárság. Ugyanezen indokon alapul a 16. §. rendelkezése is. Megemlittetett már fölebb, hogy a Felség általi honosítás, az eddigi törvény általi honfiúsítás helyettesítését czélozza. Fordulhatnak elő ugyanis olyan esetek, a midőn oly külföldiek honosítása, a kik a magyar korona országai irányában rendkívüli és kitűnő érdemeket szereztek s vagy a belföldön letelepedtek, vagy beköltözni szándékoznak, a magyar államnak előnyére lenne. i