Képviselőházi irományok, 1878. IX. kötet • 302-359. sz.

Irományszámok - 1878-323. Törvényjavaslat a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről

323. szám. 217 Az állampolgárság elvesztéséről hazai törvényeink nem intézkednek. A gyakorlat szerint a magyar állampolgárság csak egy módon volt elveszthető, az által t. i., ha magyar nő idegen férfihez ment férjhez. Az ily nő, addig mig házassága tartott, nem tekintetett magyar állampolgárnak. Egyébiránt azon jognézet uralkodott, hogy a magyar állampolgárság sem törvényesités, sem kiköltözés, sem külföldön való hosszabb idejű tartózkodás, sem idegen állam kötelékébe való felvétel által nem veszett el. Ezen jognézet a külfölddel oly gyakori összeütközésekre szolgált okul, hogy a belügyminister kényszerülve volt azoknak, a kik katona-kötelezettségüknek eleget tettek s kiköltözési engedélyért folyamodtak, ilyen engedélyt adni. Ez röviden vázolva azon jogállapot, a mely sürgősen szükségessé teszi, hogy a magyar állampolgárság megszerzése és elvesztése a magyar korona országai közjogi viszonyainak és érdekeinek megfelelőleg törvény által mielőbb szabályoztassék. A magyar állam közjogi viszonyai, a magyar állampolgárságra vonatkozólag a következő újabb törvényekben és határozatokban találnak kifejezést: 1. az 1867: XII. t. ez. szerint Magyarország és társországainak a pragmatica sanctio által is biztosított közjogi és belkormányzati önállósága sértetlenül megóvandó. 2. A magyar korona országai és O Felsége többi királyságai és országai között kötött és az 1878: XX. t. czikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség I. czikke szerint mindkét szerződő fél külön államterülettel bir. 3. Az 1868: XXX. t. ez. 1. §-a szerint Magyarország s Horvát-, Sziavon-és Dalmátországok egy és ugyanazon államközösséget képeznek. 4. Ugyanezen törvény 10. §-a szerint az állampolgárságot és a honosítást illetőleg a törvényhozás közös, a végrehajtás azonban Horvát-, Sziavon- és Dalmátországoknak tartatik fenn. 5. Ugyanezen törvény 19. §-ában emiitett viszony, mely szerint sem Dalmátia nincsen visszacsatolva, sem a határőrség (a horvát határvidék) nincs közigazgatásilag egyesítve HorvátSzlavonországgal, még jelenleg is fennáll. 6. Ugyanazon törvény 66. §-a szerint Fiume város és kerülete a magyar koronához csatolt külön testet képez, melynek autonómiájára s erre vonatkozó törvényhozási és kormányzati viszonyaira nézve, közös egyetértéssel lesz megállapodás eszközlendő. 7. A képviselőháznak 1870. márczius 15-én és a horvát-szlavón országgyűlésnek ugyanazon évi július 20-án hozott határozatai szerint, Fiume város és kerülete közigazgatását ideiglenesen a ministerium intézi. 8. A horvát-szlavón határőrvidék igazgatása czéljából, a zágrábi főhadparancsnokság újra szervezése tárgyában, a közös hadügyministerhez 1871. június 8-án intézett legfelsőbb parancs szerint, az egész horvát-szlavón katonai határőrvidék a zágrábi főhadparancsnokság alatt áll és ezen főhadparancsnokság a nevezett területen ugyanazon hatáskörrel bir, melyet az 1869-iki horvát-tót-dalmát tartománygyülés II-dik czikke a kir. horvát-tót-dalmát országos kormánynak kiszabott. Tekintettel ezen közjogi viszonyokra és állapotokra, a magyar állampolgárságról szóló törvény hatálya kitérj esztendőnek javasoltatik. Magyarországon kívül (ide értve a Magyarországba visszakebelezett Erdélyt és a magyar határőrvidéket is) Horvát-Szlavonországokra, a katonai kormányzat alatt álló horvát-szlavón határőrvidékre és Fiume városra és kerületére is. A törvény végrehajtása Magyarországon és Fiúméban a belügyministerre, Horvát-Szlavonországokban a horvát-szlavon-dalmát bánra és a horvát-szlavón határőrvidéken a zágrábi katonai főparancsnokságra, mint a horvát-szlavón határvidék országos közigazgatási hatóságára bízatni javasoltatik. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. IX. KÖTET. -28