Képviselőházi irományok, 1878. VIII. kötet • 240-301. sz.
Irományszámok - 1878-247. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a kassa-oderbergi vasut függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasut magyarországi részével való egyesitéséről” szóló törvényjavaslatról
50 347. szám. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ezen 2 millió frtnyi kárpótlás — mely időközben a kormányi előterjesztés szerint interkalaris kamatokkal 2.521,000 frtra szaporodott — csakugyan joggal megilleti az épitő vállalatot az állammal szemben; a fenti részletezés is mindenkire nézve kézzelfoghatóvá teszi azt, hogy a 2. és 3. alatti, összesen 369,000 frtot tevő tétel kivételével, a vis-major czímén való kárpótlásból tetemesen főbb illeti meg az osztrák kormányt, mint a tényleg elvállalt 20%; úgy, hogy természetesnek látszik, ha az erre vonatkozó transactióknak az osztrák Reichsrathban még 1876. márczius 1-én történt tárgyalása alkalmával a kormány előterjesztései, mint felette előnyösek Ausztriára nézve, minden vita nélkül egyhangúlag elfogadtattak. Már előadtuk, hogy határozott nézetünk, miszerint joga és kötelessége lett volna a kormánybiztosnak, a társulattal szemben oly határozatot, mely az állam érdekeire nézve is káros intézkedéseket tartalmaz, felfüggeszteni. Azonban e vasuttársulat közgyűlése még tovább ment a már 1873. június 29-én megszavazott 4.600,000 frt építkezési kárpótlás ügyében, a mennyiben az 1874. június 14-én tartott közgyűlésen utasittatik az igazgató-tanács, hogy az épitési vállalattal való rendezéshez szükséges pénzösszegeket hitelmüvelet útján beszerezve, az igazgató-tanács által már előzőleg a társulat terhére ugyancsak 4,600,000 frt erejéig kiállított váltó-elfogadványok fedezésével, az épitési fővállalat iránti tartozásoknak eleget tegyen. A jelen volt kormánybiztos nem kifogásolta ezen határozatot sem, és a kormány hallgatólag tudomásul vette ezen közgyűlési végzést is. Az eredeti concessiónak 22. §-a szerint a kormánybiztos vetó-joggal birt volna ezen, az államra nézve is esetleges terheket involváló határozatok ellen, annyival inkább, minthogy az 1869. ápril 21-iki jegyzőkönyv és az épitési szerződés szerint, minden utőkövetélés kizárásával, az épitési consortium solidaris kötelezettséget vállalt, a pálya teljes kiépítésére s forgalomba átadására. Az 1868. május hó 1-én kelt és kormányilag helybenhagyott pénzügyi szabályzat 14. pontja is azt tartalmazza, hogy a Société de Credit Fonciernek (ez esetben jogutódjának, az angol-osztrák banknak — illetőleg az épitő consortiumnak is) »nem álland jogában a kassa-oderbergi vasúttársaság ellen bármi néven nevezendő oly követelést emelni, mely által a részvény-czímletek maximalis összege tálhaladtatnék, és igy ezen pont is igazolja, hogy a társulati alaptőke az épitő consortium pótkövetelései által nem volt terhelhető. A mi azon esetben, ha a kassa-oderbergi pálya, mint magánvállalat fenmarad, az ep&rjes-tarnowi vasút magyar részével való egyesítését illeti, azt mi sem forgalmi, sem pénzügyi tekintetben nem látjuk indokoltnak. Az eperjes-tarnowi vasútnak megvan a kassa-oderbergi vasúttól egészen eltérő iránya és alig van ezen vonal, az oderbergi vonallal legkisebb kereskedelmi összefüggésben. Egy tekintet a térképre meg fog mindenkit győzni arról, hogy az eperjes-tarnowi pálya egészen más irányú, mint az, melyhez csatoltatni szándékoltatik. Az eperjes-tarnowi vasút magyarországi része helyes vasúti politika mellett ugy kereskedelmi, mint védelmi szempontból nem lehetne másnak tulajdonában, mint annak, ki tulajdonosa a pályának Budapestről Miskolczon át Kassáig. Ezen budapest-kassa-abosi vonalnak természetes folytatása az eperjes-tarnowi vasút, mely Magyarország fővárosát összeköti Gácsország nyugoti részének központjával. A kormányi indokolás azon egyetlen argumentuma, mely szerint az eperjes-tarnowi vonal alkalmas lenne arra, hogy a Kassa vidéke és Oderberg közötti forgalmat elterelje, önmagától elesik, mert Kassa Oderberghez 3bú\ 0 kilométer = 46-« mértföld, ellenben Kassa Oderberghez Eperjes-Tarnow felé 448 kilométer, tehát 97 •« kilométerrel, vagy is 25%-al
