Képviselőházi irományok, 1878. VIII. kötet • 240-301. sz.
Irományszámok - 1878-247. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a kassa-oderbergi vasut függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasut magyarországi részével való egyesitéséről” szóló törvényjavaslatról
247. szám. 49 Az épitési vállalat mindazonáltal tudvalevőleg 87* millió frt pótépitési követeléssel állott elő, mely összeg utóbb 4.600,000 frtra szállíttatott le. Az épitési corsortium részére a társulat ezen 4.600,000 frtnyi kárpótlást, az igazgatótanácsnak >méltányosságic szempontokból szavazta meg, mely határozathoz a kormány képviselőjének, nézetünk szerint, annál kevésbbé lett volna szabad hallgatag hozzájárulni, mivel az igazgató-tanács az épitő consortiummal csakis a kormány elleni visszkereseti jogának határozott fenntartása mellett lépett egyezségre. Mellőzve azonban ezúttal a társulat ellenében felállított kárpótlási követelés jogczímének taglalását, nem tekinthetjük az állam terhére — semmiesetre sem a magyar állam terhére — a kormány által elvállaltatni javasolt 2.521,000 frt kárpótlási összeget eléggé igazoltnak. Ugyanis a 2.521,000 frt, (melyből az osztrák kormány m. e. 500,000 frt 0. é. vállalni kész) a következő főbb tételeken alapszik: 1-ször, a mosty-i tunnel kiépítésénél beállott force-majeurből; 2-szor, a rutkai állomás építésénél, a magyar állampályák beszakadása folytán több munkákból; 3-szor, a kassai pályaudvar nagyobbitásából; 4-szer, az abos-zsolnai vonalnak, hadi tekintetekből gyorsított kiépítéséből; 5-ször, csúszások és az 1870-ikí árviz okozta károkból. Eltekintve az épitő consortiumnak a társulat ellenében fenti összegen felül támasztott és a társulat által tényleg elfogadott kárpótlási követeléseire tett ellenészrevételektől, szükségesnek látjuk az akkori közlekedési ministernek 1873. decz. 19-én 22,649. sz. a. kelt leiratában foglalt és a fenti követelési tételekre vonatkozó czáfolataira e helyen annál inkább hivatkozni, mivel e czáfolatok meggyőződésünk szerint még ma is teljesen fennállanak. Ugyanis ezen ministeri rendelet egyenként kimutatja, hogy például a force-majeur czímen való kártalanítás nem illetheti az államot, hogy a rutkai és egyéb pályaudvarok nagyobbitása a korábbi megállapodások szerint kötelesség? volt a vállalkozóknak, hogy az abos-zsolnai vonal korábbi kiépítése czímén követelt praemium számszerűen és formailag nem biztosíttatott e vállalat számára, de eme vonal nem is épült ki teljesen a kivánt időre, tehát ez alakban igény sem támasztható; épen úgy nem a csúszások és árviz okozta károkért, melyek csak a vállalatot illethetik, tekintettel az építkezésnek pauschalis összegért történt elvállalására. Mindezek daczára azonban, kizárólag méltányossági tekintetekből, a 4.600,000 frtra csupán 922,212 frtot talált a kormány mégis oly összegnek, melyet a törvényhozás ratificatiójának fenntartása mellett, az állam részéről elfogadhatónak vélt. De még azon esetre is, ha a kormány a további tárgyalások folyamában elegendő jogalapot talált az időközi kamatokkal 5.121,000 frtra szaporodott teljes kárpótlási összegből 2.521,000 frtot az állam terhére átvállalni, semmi körülmények közt sem látszik igazoltnak, hogy ezen kárpótlási összegből csak mintegy 500,000 frtot vállaljon az osztrák kormány magára, 1872-től kezdve az engedély lejártáig, 28,402 ezüst forint több-fizetése által. Ugyanis 1873-ban a magyar ministertanács részéről, ^barátságos egyezség* útján összesen 2 millió forint átvállalása határoztatott el, következő több teljesítmények fejében: 1. a mosty-i alagút építésénél fennforgott vis-major 848,237 frt. 2. a rutkai állomáson a m. állampályák beszakadása folytán előidézett több-munka 269,300 frt, 3. több-munka a kassai pályaudvarnál 100,000 frt, 4. csúszások 341,112 frt. 5. 1871-iki árviz okozta károk 259,915 frt, 6. az abos-zsolnai vonalnak hadi tekintetekből forcirozott megnyitásáért 181,436 frt, összesen 2.000,000 frt. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. VIII. KÖTET. 7
