Képviselőházi irományok, 1878. VIII. kötet • 240-301. sz.
Irományszámok - 1878-247. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a kassa-oderbergi vasut függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasut magyarországi részével való egyesitéséről” szóló törvényjavaslatról
247. szám. 43 peerjes-tarnowi vasút részvényesei V^ 0 / 0 osztalékról lemondanak, és mert elvégre is a gácsországi forgalomra nézve nem ezen vasút képezi a főirányt, hanem az első magyar gácsországi vasút. A fúzió érdekében az állam csak azon áldozatot hozta, hogy az eperjes-leluchowi vonalon 1875. év végéig felmerült üzleti deficitet, mely kerekszámban 106,000 frtra rúg, elismeri, és a kamatbiztositási előlegek után fizetett kamatnál magasabb kamatlábbal kifizeti. Miután az üzleti deficitek kérdése kétségkívül zsibbasztólag hat a vasúti és állami hitelre is: ily módon való mellőzése annak, valóban óhajtandó volt. Ezzel szemben a részvényesek lemondanak az új társulat javára kamatigényök Vs %-áról, évenként tehát 14,348 frt 80 krról; s mivel az új részvények 4°/°-ra szólanak, — az eperjes-leluchowi részvényesek névleges tőkéje szaporodik 358,616 frt 20 krral, mely többletnek 80 év múlva kezdődő törlesztését az állam biztositja, de nem ingyen, hanem 7,800 frt tartalék-alapnak azonnali letétele mellett. Miután tehát ezek szerint a tervezett fúzió hasznos az államkincstárra nézve, a menynyiben egy önálló igazgatás esetén drága administrátiót szüntet meg, mely folytonos üzleti deficittel fenyegetett; hasznos a közforgalomra nézve, mert egy elszigetelve álló 7% mértföld hosszú vasút beolvasztatik nagyobb hálózatba, mely mindenesetre képesítve lesz egyöntetű s valószínűleg nem lesz kénytelen oly magas árszabályokat léptetni életbe; továbbá az egyesülés folytán a főváros és ország-határ között eső pályák száma egygyel csökken ; hasznos az eperjes-leluchowi részvényeseknek, mert egy folytonos üzleti deficittel küzdő vasút czímletei helyett az új magyar vasutak legjobbikának kapják czimleteit cserébe; hasznos végül a a kassa-oderbergi vaspályának is, mert egy fenyegető versenytől és pedig nem egyoldalulag, hanem minden érdekelt fél által hozott áldozatok árán végleg megszabadul; — tehát a bizottság a törvényjavaslatnak erre vonatkozó részét is ajánlja elfogadásra a t. képviselőháznak. Felhasználva azonban másrészről ezen alkalmat, minthogy még ezen fúzió vagyis az eperjes-leluchowi vasútnak, a kassa-oderbergi vasúttal való egyesítése mellett is az orló-kassai vonal és a magyar állampálya közé, a tiszavidéki vasút kassa-miskolczi része beleesnék, és a miatt a magyar-gácsországi forgalom ezen, a fővárosra nézve kívánatos irányának kifejlődése még mindig gátoltatnék, indítványozza a bizottság: >Utasittassék a közmunka- és közlekedési minister, miként a tiszavidéki vasútnak megszerzése, vagy legalább állami kezelés alá tétele iránt mielőbb intézkedjék, és addig is rendelkezzék az iránt, hogy vagy a tiszavidéki vasút mellett, Gácsország irányában fekvő vasutak vonalai, a magyar állampálya miskolczi pályaudvarába, vagy viszont, a magyar állampálya vonalai azon vasutak végállomásaiba befuthassanak.« A részletekre nézve a következő módosításokat ajánlja a bizottság a t. ház figyelmébe: A törvényjavaslat 1. §-ának első kikezdésében >az 1865/7. évi XV. törvényczikk< helyett a rendes idézés szerint »az 1867. évi XV. törvényczikk« teendő. Ugyanott ezen szó után: >végrehajtásául — tekintettel az eshetőleges hasonló természetű tárgyalásokra, különösen a cs. kir. szab. déli vasúttársaságot illetőleg, beszúrandó: >de minden, ebből a további végrehajtásra vonható következtetés nélkül.* Az 1. §-nak második alineáját, a jelenlegi elhagyásával következő fogalmazással ajánljuk a nagyobb világosság kedveért, mint szintén tekintettel arra, hogy az osztr. államkincstárt terhelő összeg megállapítása nem illetheti meg a magyar törvényhozást: >A közös biztosítási teher ezen felosztása 1873. év január hó 1-től veszi kezdetét, az 1872. évre pedig a közös biztosítási teher még csak 2.771,748 o. ért. ezüst frt erejéig 6*
