Képviselőházi irományok, 1878. VIII. kötet • 240-301. sz.

Irományszámok - 1878-285. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése,”a kisbirtokosok országos földhitelintézetről” szóló törvényjavaslatról

306 %$^- szám. pénztáraknak fent előadott és hasznos gyakorlata által. — Az előlegegyletek is nem fogják felmondani a tőkéket egészben, de szükség esetén azoknak csak egy részét, — és pedig oly módon, hogy valamennyi adós aránylagosan fizessen vissza, — mi által a teher annyira meg fog oszlani, hogy egyiket sem fogja érzékenyen sújtani. A mi pedig az anyagi biztosítékot illeti, nem szenved kétséget, hogy a nem üzleti, de fiktív váltókra kiadott pénzeknél, a jelzálogra kiadottak, határozottan jobban fedezvék. Ha mindez áll a takarékpénztári betétösszegekre vonatkozólag, mennyivel inkább állani fog, az előleg-egyletek által fölveendő másnemű pénzekre nézve, melyeknél hosszabb felmondhatási határidők köthetők ki. Azonban épen a valódi kisbirtokosok érdekében, kiknek neve alatt czéloztatik fölállitatni a kisbirtokosok földhitelintézete, a jelzálogkölcsönnek, egy, a szokottnál könnyebb módja lenne az előleg-egyleteknél általánosan gyakorlatba hozandó ezen könnyebb mód, — melynek gyakorlatba vételét a telekkönyvi törvények nem ellenzik, abból állana: hogy a kisbirtokos által forma szerint kiállítandó, czélszerüen szerkesztett okirat alapján, részére telekkönyvbei bekebeleztetés mellett, egy bizonyos meghatározott összeg erejéig, nyilt hitel engedélyeztetik, s annak alapján folyó számla nyittatik. Ez összeg keretén belül, a hitelt élvező részére annyi összeg adatik, a mennyire épen szüksége van. Ha például valakinek bekeblezett nyilt hitele tesz 1000 frtot, de aratási költségeinek fedezésére csak 150 frtra van szüksége, nem meriti ki összes hitelét, kiveszi csak a szükséglett 150 frtot. Ha pedig aratás után pénzhez jut, s nincs többé szüksége a 150 frtra, azt azonnal visszafizeti, nehogy további kamat terhelje, — sőt ha felesleg pénze van, azt is beteszi folyó számlájára, hogy azért kamatot élvezzen. Ezen folyószámlái hitel leend a legbiztosabb eszköz, a kisbirtokos osztály takarékossági és tőkegyüjtési hajlamának fölébresztése- és kifejlesztésére. És ez leend legalkalmasabb eszköz arra, hogy a legapróbb tőkék is gyümölcstelenül ne hevertessenek a birtokosok által, de a folyó számlákra leendő berakosgatás útján, közhasználatra bocsájtassanak, s a vidék gazdászati életét elevenségben tartó gyors forgásba hozattassanak. Hogy azonban a folyó számlákra kiadott pénzeknek visszafolyása ne csupán a hitelt élvezők személyes jó akaratától függjön, de szükség esetén az egylet által bizonyosan foganatba vétethessék: szükséges a mezőgazdasági egyletek alapszabályaiba oly rendelkezést venni fel, mely szerint a kiadott pénzek részben, sőt szükség esetén egészben is, hosszabb vagy rövidebb idő alatt előre bocsájtott felmondás mellett, visszafizetendők lesznek. Azon előleg-egylet, mely jól vezettetik, soha sem fog rosszabb helyzetbe jönni ; a mostani akár váltóra, akár jelzálogkölcsönre dolgozó takarékpénztáraknál, s biztosra lehet fölvenni, hogy sohasem fog azon kényszerhelyzetbe jönni, mely folyó számlákra kiadott összes kölcsöneinek felmondását szükségessé tenné. De ha mégis bekövetkeznék ezen eset, tőkéit bizonyosabban képes leend beszedni jelzálogos adósaitól, mint a mostani takarékpénztárak váltó-adósaiktól. Biztosan állithatni, hogy a földbirtok valódi értékének alapján, óvatosan kiadott pénzek közül egyetlen egy fillér sem fog oda veszni, míg a, habár 3 aláírással ellátott váltók közül is, hány után bánkódnak a pénzintézetek. Hogy azonban, úgy a takarékbetevők — mint a másképen pénztkölcsönzök tökéletesen megnyugodhassanak a tekintetben, hogy az ily egyletek kezelésére bizott pénzeik semmi körülmények között sem fognak veszendőbe menni, az egyletek alapszabályaiba azon rendelkezést is felveendőnek tartom: