Képviselőházi irományok, 1878. VIII. kötet • 240-301. sz.

Irományszámok - 1878-268. A véderő-bizottság jelentése, a közös hadsereg (hadi tengerészet) és a honvédség beszállásolásáról szóló törvényjavaslat tárgyában

194 268. szám. Épen ezen okokból alkotmányos törvényhozásunk újabb korszakának megnyílta után rögtön felhangzottak, s azóta egyre sűrűbbekké váltak azon felszólalások, melyek a beszállásolási ügy törvényes rendezését kívánták a kormánytól és törvényhozástól; s a legxVjabbnn beérkezett és a t. ház által a bizottsághoz utasított kérvények legtöbbje is kiemeli, e törvényes rendezésnek sürgős voltát. . A bizottság a törvényjavaslat megbirálásánál szükségesnek látta, a tényleges viszonyokból kiindulva, gyakorlati álláspontra helyezkedni. És ezen álláspontból már eleve le kellett mondania arról, hogy az előtte fekvő törvényjavaslattól a fennálló viszonyok gyökeres átalakítását, az eddig viselt tehernek eltörlését, s az egyenlőtlenségeknek teljes megszüntetését követelje. A beszálíásolási kötelezettségnek, mint a természetbeni adózás egy nemének lényegében rejlenek bizonyos hátrányok, melyek csak e kötelezettség teljes eltörlésével volnának mellőzhetők. Ebből folyik az, hogy az egyenlő kötelezettség is nagyon egyenlőtlen súlylyal nehezedik az egyes teherviselőkre; de ebből következik azon további viszásság is, hogy a mig egyes vidékek, s ezeken is az adózók bizonyos osztálya állandóan kénytelen e terhet viselni, addig más vidékek, és az adózók egész osztályai teljesen mentek ezen súlyos szolgáltatástól. Ámde ezek oly bajok, melyek részbfcn együtt járúak, a jelentékenyebb hadsereg fenntartásának kényszerűségével; és a fejlettebb kultúrájú és vagyonosabb európai szárazföldi államok is a kénytelenek voltak azzal megelégedni, hogy a rendes béke-elhelyezésben levő csapatokra nézve megszüntették a kényszerbeszállásolást, kaszárnyák állítása által; mig az utazások, gyakorlatok, csapatösszevonások alkalmával szükségessé váló katonai szállá okra nézve, egész szigorúságában fenntartották a természetben való szállásadás kötelezettségét. A mi törvényhozásunknak is fzen nyomon kell megindulnia; és ha sikerül oly törvényt alkotnunk, mely a laktanya-rendszernek a mi viszonyainkhoz alkalmazott eszközökkel való kifejtése által, legalább az állandó beszáilásolásnál sietteti a természetben való szállás-szolgáltatás megszüntetését; továbbá alkalmas módon lehetségessé teszi a teherviselésben a legkirívóbb egyenlőtlenségek enyhítését; s végre az állam követelési jogának, s a polgárok szolgáltatási kötelezettségének világos meghatározása által elejét veszi a visszaéléseknek: akkor az eredménynyel egyelőre meg lehetünk elégedve; mert sikerült oly reformot létrehoznunk, mely a fennálló állapotokat igen lényegesen javítja, a polgárok terheltetését jelentékenyen enyhíti, a nélkül, hogy viszont az államkincstárra elviselhetetlen új kiadásokat róna. A bizottság azt tapasztalta, hogy a kormány által előterjesztett törvényjavaslat ezen nem épen túlzott, de gyakorlati eredményeikben azért igen jelentékeny követeléseknek nagy mértékben megfelel. A javaslat a beszálíásolási terhet meghagyja eddigi alapján, a házbirtokon; meghagyja azonkívül egészben véve ama vidékeken, melyek azt a hadseregnek állandó béke-elhelyezése vagy egyes csapatok átvonulása folytán közvetlenül viselni hivatvák: ámde a kaszárnyai elhelyezésért fizetendő megtérítéseknek, valamint a havidíjas személyzet (tisztek és hivatalnokok) lakbéreinek jelentékeny felemelése által akarja lehetővé tenni azt, hogy az egyenkinti szállásadás, az állandó és részben az ideiglenes beszáilásolásnál is megszüntettessék; és az egyes községeknek azon károsodása, melyet idáig a havidíjas személyzet szállásainak előteremtése, az eddigi csekély díjak mellett sok helyütt okozott, a minimumra redukáltassák. E tárgynál felmerül az a kérdés, hogy ha már a természetben való szállásadás kötelezettsége nem mellőzhető: nem volna-e viszont helyes, hogy az egyes polgárok által szolgáltatott katonai szállásokért és egyéb szükségletekért, a katonai (közös és honvédelmi) költségvetésekből méltányos és teljes kárpótlás fizettessék. Ámde ennek általános, és viszonyaink közt még különös nehézségek állanak útjában. Mindenekelőtt majdnem lehetetlen az ily kényszerbeszállásolásnak, a mely különböző polgárokat a legkülönbözőbben érint, valósággal méltányos kárpótlását csak megközelítőleg is megállapítani. S ha e kárpótlások csak ily megközelítőleg is kielégítők akarnának lenni, ugy oly jelentékeny összegekkel terhelnék a katonai költségvetéseket, a minőket