Képviselőházi irományok, 1878. VIII. kötet • 240-301. sz.

Irományszámok - 1878-265. A zárszámadási bizottság jelentése, az 1877. évi állami zárszámadás megvizsgálása tárgyában

140 265. szám. 2. Nem különben gátolja az eredmények megbirálhatását a bányászatnál azon körülmény, hogy a fémbányászat és kohászat nincs külön rovatok alatt felvéve s ez okból ajánltatik, hogy ezek mind a költségelőirányzatokban, mind a zárszámadásokban külön rovatokat nyerjenek. 3. Továbbá szükségesnek látja a bizottság, hogy a vasúti kölcsönből és egyéb állami bevételekből épült vasutakra, az állam által adott összegek erejéig, a törvényszerű bekeblezések eszközöltessenek annál is inkább rövid idő alatt, mert ezen vasutaknak központi telekkönyve már elkészült. 4. Nem maradhat felemlités nélkül azon körülmény sem, hogy a gömöri záloglevél kölcsönből épült vasútra nézve, az érdekelt birtokosság, minden mértföldre 4000 ezüst-, vagyis 4800 bankó-forint évenkénti tiszta jövedelem biztosítására kötelezte volt magát. Ezen jövedelem még egyszer sem éretett el, s a hiányt mindig az állam pótolta a nélkül, hogy a birtokosok valamit megtérítettek volna. Utasítandó lenne tehát a közmunka- és közlekedési minister, hogy a képviselőháznak e részben hozott határozatát hajtsa végre. 5. A ministerelnök által a képviselőházban 1878. decz. 19-én az aranyjáradék kölcsönre vonatkozólag tett jelentésnek azon része, mely az 1875. évi XILX. t. ez. alapján felveendő 80 milliós kölcsön Il-ik felének eladás útján leendő értékesítését tárgyazza, ellentétben áll az állami számvevőszék által, az 1877. évi zárszámadásokra nézve beterjesztett jelentésnek 41. és 80—81. lapjain előadottakkal, a mennyiben az állami számvevőszék állítása szerint, a 80 milliós kölcsön Ilik felének egy része, már az 1877. év folyamában értékesítve lett. A bizottság felszólította az állami számvevőszék képviselőjét, hogy ezen ellentétre nézve nyújtson felvilágosítást, s ő az elnöktől nyert meghatalmazás alapján, a következő nyilatkozatot tette : „Az állami számvevőszék, az 1877. évi zárszámadások elkészítése és a ministerelnök úrhoz történt elküldése után sokkal később közlött adatokból győződött meg arról, hogy a 80 milliós aranyjáradék-kölcsön második fele, az 1877-ik év folyamában elárusitás által még értékesítve nem volt. A ministerelnöki nyilatkozat és az állami számvevőszéki jelentés közötti eltérést, az aranyjáradékról szóló pénzügyministeri részletes zárszámadás czímének, a pénztigyministerium kebelében, a hitel-számvevőség egyik osztályának akkori vezetője által: „az 1875-ik XLIX. t. ez. alapján kibocsátott aranyjáradék-kölcsön befizetése

11 és a zárszámadás szövegében széljegyzetképen: „a 80 millió 2-ik részére" eszközölt téves kiigazítása idézte elő. E kiigazítás szerint ugyanis az 1875-ik évi XLIX. t. ez. alapján felveendő 80 milliós kölcsönre 1877. évben történt befizetést, tekintettel azon körülményre, miszerint a 40 millióból álló első rész már 1876-ban elszámoltatott, nem lehetett másként venni, mint azon kölcsön második felére járó részt." Ezen felvilágosítás alapján, a zárszámadás illető részének indokolása is, a valóságnak megfelelő változtatást szenvedett. 6. Az 1876. évi zárszámadásra vonatkozó jelentés beterjesztésekor ígéret volt téve, a fóldmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister felügyelete alatt álló alapok természetének tisztába hozatalára, s ez az illető minister és az állami számvevőszék között eszközöltetett is. Ennek következtében, az állami számvevőszék óhajtásához képest ajánltatik, hogy : a) a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministernek azon eljárására vonatkozólag, hogy a kezelésére bízott lótenyésztési alap, továbbá a gr. Csáky Petronella, Stein Náthán és Gaupp Károly-féle alapítványoknak, az 1871—1877. években az állami háztartás javára költségvetésileg előirányzott jövedelmi fölöslegeit az állami pénztárba be nem szállította, a felmentvény utólagosan megadandó;