Képviselőházi irományok, 1878. VII. kötet • 176-239. sz.

Irományszámok - 1878-189. A közoktatási bizottság jelentése, „a magyar nyelv tanitásának kötelezettségéről, a népoktatási tanintézetekben”, szóló törvényjavaslat felett

189. szám. 143 mint az idézett törvényczikk, hanem kiterjed az Összes bárminemű népoktatási intézetekre, az oly községekben, a hol a pont bevezető részében megjelölt vegyes ajkúak laknak. Ezzel kapcsolatos a pont 3-ik része, mely az 1868: XXXVIII. t. ez. 58. és 137. §§. szigorú és a fenti záridőtől független folytatólagos végrehajtását követeli, mig ugyanezen pont 2-ik közbeneső intézkedése, már a megjelölt záridőn belül is előnyt ad a jelen javaslat szelleméből kifolyóan, a magyar nyelvet tanítani képes tanítóknak. A bizottság javaslatának 4-ik §-a sokban megfelel a minister javaslata 4., 5., 6. és 7-ik szakaszainak. A különbség abban fekszik, hogy a magyar nyelvnek, a köteles tantárgyak közé felvétele és a törvény ezen intézkedésének életbelépésére, a bizottság mérvadóul a magyar nyelv tanítására alkalmas tanítók kíképeztetését vette és így a helyett, hogy az életbelépést a 6 év elteltéhez kötötte volna, a törvény ezen intézkedése életbelépését fokozatosan kívánja végrehajtani. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a magyar nyelv sikeres tanítása főleg az alkalmas tanítók számától függ. Ha a törvényhozás úgy intézkednék, mint a hogy ezt a minister javaslata tartalmazza és a magyar nyelv köteles oktatását 6 év elteltéhez kötné, kitenné magát annak, hogy rendelete a kellő számú alkalmas tanítók hiányában, végrehajtatható nem volna. Azért helyezkedik tehát a bizottság az alkalmas tanítók kiképeztetéséhez mért fokozatos életbelépés szükséges voltának álláspontjára. A 4. §. második pontja megegyez a ministeri javaslattal, s azért azt külön indokolni nem szükséges. Annyit azonban meg kell a bizottságnak említenie, hogy ezen pont intézkedései, a fokozatos életbe lépés sanctióját képezik és helyesebb szerkezet és egymásutánban lettek e javaslatba felvéve. Ezen §. 3-ik pontja intézkedik arról, hogy a minister a magyar nyelv ezen köteles tanítását rendeletileg szabályozza, ő lévén az 1868: XXXVIII. t.-cz. 56. §-a szerint, a tanterv megállapítására hivatva. És mert a jelen javaslat határozatai nemcsak a községi intézetekre, hanem az összes minden nemű népiskolákra kiterjednek, a consequenti ki kellett mondania azt is, hogy ezen ministeri rendeletnek, az óraszámra vonatkozó részét, az összes bárminemű népiskolai hatóságok, tantervök megállapításánál szem előtt tartani tartoznak. Csak igy lehetséges az, hogy a magyar nyelv egyéb nem községi tanintézetekben is a kellő mértékben oktattathassék. Az 5. §. ezen javaslat szellemében kiterjeszti annak intézkedéseit az 1868: XXXVIII. t.-cz. 16—27. §§-ai szerint magánosok és társulatok által felállított vagy felállítandó összes népoktatási tanintézetekre, mert ha valahol, úgy épen a magán vállalkozás útján állított vagy felállítandó ily intézetektől lehet a magyar nyelv tanítását követelni, és ezen javaslat intézkedéseit kiterjeszteni, minek határozott kifejezését, a bizottság szükségesnek találta. Itt meg kell a bizottságnak jegyeznie, hogy a minister javaslatának 7. §-át, mint a jelen javaslat 4-ik §-a szerint feleslegest, kihagyandónak találta. A 6-ik §. a törvényjavaslat rendeleteinek sanctióját képezi. A bizottság megtartotta ugyan a ministeri javaslat 8-ik §-át, de azt elegendőnek nem találta. A minister által előterjesztett javaslat 8-ik §-a ugyanis csupán azt mondja meg, hogy a kormány ezen törvény végrehajtását kik által fogja ellenőrizni (t. i. az 1876: XXVIII. t.-cz. 3-ik §-ában megnevezett közegek által), de a kormánynak és közegeinek a különféle iskola-fenntartók tárgyában szükséges ellenőrzési jogköréről és szükség esetén alkalmazható rendszabályokról egy szót sem szól. Ez iránt intézkedni pedig annyival szükségesebb, mivel az 1868: XXXVIII. és 1876: XXVIII. t.-czikkekben a kormánynak adott ellenőrzési eljárások