Képviselőházi irományok, 1878. VII. kötet • 176-239. sz.
Irományszámok - 1878-186. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a magyar büntető törvénykönyv, a rendőri kihágásokról” szóló törvényjavaslat iránt
112 186. szám. tetésnek mutatkoznék. Ezen változtatás folyományaként, a szakasznak a visszaesésre vonatkozó rendelkezése töröltetett. A 127-ik §-ban (M. J. 123. §.) egyfelől azon megszoritó rendelkezés vétetett fel, hogy csak a tudva jogtalan használat büntettetik; de másfelöl kibővittetett a rendelkezés azzal, hogy a tudva jogtalan használás akkor is büntetendő, ha ez által megrongálás vagy értékcsökkentésen kivül másnemű kár okoztatott. A bizottság a tudva jogtalan használás által okozott megkárositást ugyanazon tekintet alá esőnek találja, mintha az által a tárgy megrongáltatik vagy értékében csökkentetik. A 129-ik §. egy hónapig terjedhető elzárással és kétszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetében pedig két hónapig terjedhető elzárással és háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendőnek rendeli azt, a ki valamely dolgot olyan körülmények között szerez meg, melyekből gyanítható volt, hogy az a megjelölt vagyon elleni büntettek folytán jutott birtokosa vagy birlalójának kezéhez, vagy ugyanilyen körülményék közt a dolog elidegenítésére közreműködik. A bizottságot ezen új intézkedés felvételénél az vezérelte, hogy a btk. 370. §-a szerint, az orgazdaság fogalmához megkívántatik, hogy valaki vagyoni haszon végett oly dolgot szerezzen meg, vagy működjék közre annak elidegenítésénél, a melyről tudja, hogy a megjelölt vagyoni bűntettek folytán jutott birtokosának vagy birlalójának kezeihez. Azonban a gyakorlati élet tapasztalati adatai azt mutatják, hogy egyfelől számtalan eset van, melyben az illető nem tudja ugyan, hogy a tárgy lopott vagy rablott, de oly gyanús körülmények forognak fent, melyekből a dolog ilyen minősége gyanítható volt; másfelől pedig nem ritkák az esetek, midőn az orgazdára azt, hogy tudta volna, miszerint a dolog lopás, rablás stb. útjáu jutott birtokosának vagy birlalójának kezeihez, reá bizonyitani nem lehet; mert azon körülmények, melyekből a tárgyak lopott minősége gyanítható, távol sem elegendők arra, hogy ez által a tudás bizonyítottnak tekintessék. — Ezekből folyólag a bizottság a gyanús árúk vételét, mint kihágást, büntetendőnek találja, különösen azon gyakorlati szempontból, mivel azt hiszi, hogy ez által a lopott, rablott stb. tárgyak forgalomba hozatala megnehezittetni, tehát közvetve a megjelölt vagyon elleni bűntettek elkövetése is kevesbittetni fog. Ezen szakasz rendelkezése által egyébiránt az orgazdaságnak, a btk. 370. §-ában meghatározott fogalma érintetlenül hagyatván: nem lehet attól tartani, hogy a kik orgazdaságban bűnösök, mint gyanús árúvevők fognak büntettetni. A gyakorlati eredmény csak az lehet, hogy a kire be nem bizonyítható, hogy orgazda, büntettetni fog legalább mint gyanús áruvevő, ha ennek esete fennforog. A 142-ik §-t (M. J. 137. §.) a bizottság kibővítette az által, hogy a dolog természetéből folyólag büntetendőnek rendeli tűzvész vagy vízáradás esetében azokat is, a kik vizi jármüveiket avagy az oltalom szempontjából szükséges egyéb eszközeiket, nem bocsátják a hatóság rendelkezése alá. A törvényjavaslat Xl-ik fejezetét, mely a vadászati rend elleni kihágások büntetésére vonatkozó intézkedéseket tartalmazza, a bizottság mellőzendőnek találta. Ezen intézkedések az 1872-ik évi Vl-ik törvényczikkből lévén átvéve: a bizottság czélszerübbnek vélte, ha itten az átvétel mellőztetvén, majdan a büntető törvénykönyvek életbeléptetését tárgyazó külön törvényben, a vadászati kihágásra vonatkozó intézkedéseknek hatályban tartása megfelelően szabályoztatik. Kelt Budapesten, márczius 27. 1879. Horváth Boldizsár s. k, Teleszky István s. k., Utotfági elnök. bizottsági előadó.
