Képviselőházi irományok, 1878. V. kötet • 100-155. sz.

Irományszámok - 1878-102. Az állandó pénzügyi bizottság általános jelentése az 1879. évi állami költségvetésről

102. szám. 85 215.884,938 frt eredményt mutatnak fel, — mert számításba kell vennünk, e ténynyel szemben, azt a körülményt, hogy az 1877-iki eredményhez képest itt mutatkozó 2.300,000 frlnyi csökkenés főtényezője, a 2 millióval hátramaradt egyenes adókban keresendő, melyek a múlt év végén a terményeknek az állandóvá vált forgalmi és piaczi akadályoknál fogva roszul értékesithetése miatt be nem folyhattak. De már a folyó évben, a pénzügyminister jelentése szerint, egy hó alatt több mint egy millióval haladták meg a múlt év megfelelő időszakának arányait. Tehát a visszaesés után pótlása várható. Továbbá az is figyelemre méltó körülmény, hogy a kormány jelentése szerint, államjószágainkon, ménesgazdaságainknál, bányászatunknál, a dohány- és só-regienél, az eddigi arányokon túlmenő készletek várnak értékesítésre. Végül, hogy az adó- és bérhátrálékok befolyása, a leszámolások és a lebonyolítások befejezésével, nagyobb mértékben lesz várható. Mindezzel csak azt akartuk bizonyítani, hogy a költségvetés fedezeti része, a most rendelkezésünkre álló adatok alapján, nincs indokolatlan számításokra fektetve. De egyszersmind mindezekben, valamint több jövedelmi ágnak tapasztalt, bár nern nagy, visszaesésében nem nyilvánul az ország nemzetgazdasági és pénzügyi ereje vérmes reményekre jogosító módon; sőt újabb bajok nyernek azokban kifejezést. Nem lehet czélunk epénzügyi bajainkat leplezni, és igy ki kell jelentenünk, hogy kedvezőtlen nemzetgazdasági helyzetünkben, az államháztartás rendezése körül kifejtett nagy erőfeszítés után, bizonyára aggodalmat keltő az, hogy évi deficitünk, a külügyi aclió következtében szükséges rendkívüli költségen kivül is, 24 és fél millióra megy. E körülményekben különösen aggasztó az, hogy államadóssági terhünk nő. Mindennek tudatában, a pénzügyi bizottság komolyan fontolóra vette a helyzetet és annak követelményeit. Még egyszer körültekintett az államháztartáson, takarékossági szempontból. De meggyőződött arról, hogy az ország belkormányzatára szükséges kiadásokból nagyobb mérvben törölni nem lehet a nélkül, hogy a kormányzat és közigazgatás leszereltessék; és miután megtagadjuk magunktól a kultúra sok követelményét, takarékossági szempontból; nem lehet a költségvetés e természetű kiadásait sem apasztanunk, mert fejlődő intézményeinknek most is csak a természetszerű szükségét adjuk meg; melyet a stagnatió vagy visszamenés nélkül megtagadni nem lehet. A hadsereg költségei nagy terhet képeznek és a bizottság nem utasíthatja el magától azt a gondolatot, hogy e téren a nemzetközi viszonyoknak csak némi consolidatiójával járó változása is, lehetővé teszi a megtakarítást. Ezt a törvényhozásnak és nekünk, kik az ország pénzügyi helyzetéről véleményt mondani vagyunk kiküldve, elhallgatnunk nem szabad. Daczára annak, hogy ezúttal nem lehet ez eszmének azonnal érvényesíthető kifejezést adni; mert a nemzetközi helyzet ilyesmit most meg nem enged. — Ép oly gyakorlati érzékkel, mint loyalitással viseltetünk a monarchia nagyhatalmi állása iránt, de élénken érezzük annak terheit is; és igy még sem hallgathattunk ezekről ma sem; hadd törjön utat ennek tudata minden irányban, minden körben, hogy az első kedvező pillanat megragadható, legyen az e téren szükséges takarékosság érvényesítésére. Élénken érezzük vasúti politikánk terén is a gyökeresebb rendszabályok szükségét, melyek pénzügyeinkre és nemzetgazdaságunkra egyaránt jótékony hatással lennének; a minthogy már eddig is érezzük, az államvasutak és kisebb társulati vasutak körül tett intézkedések eredményét. Azt hisszük, hogy mind itt, mind az államélet többi ágazataiban erélyes, határozott rendszabályokra van szükségünk, hogy pénzügyeinknek és nemzetgazdaságunknak jobb fordulatot adjunk. A kormány is elismerte az államháztartás körüli gyökeres rendszabályok szükségét és azokat a jövő évi költségvetésig elkészítendőknek jelenté ki. De kiemelte azt is, hogy ez évnek. 3