Képviselőházi irományok, 1878. V. kötet • 100-155. sz.
Irományszámok - 1878-145. Törvényjavaslat a magyar nyelv tanitásának kötelezettségéről, a népoktatási tanintézetekben
145. szám. 385 Melléklet a 145. számú irományhoz. Indokolás, „a magyarnyelv tanításának kötelezettségéről, a népoktatási tanintézetekben" czimű törvényjavaslathoz. Egy ugyanazon állam összes polgárainak, azon szoros összeköttetésnél és soknemű érintkezésnél fogva, melyben egymással szükségkép állanak, egyaránt érdekökben áll, hogy egymást megértsék. A legtöbb államban a közös nemzeti nyelv, mely egyszersmind az állam nyelve, önként megvalósitja a kölcsönös megértés e szükségét. Soknyelvű államban azonban, minő Magyarország, ez csak az által válik elérhetővé, ha az állam valamennyi polgára, tartozzék bármely nemzetiséghez, és beszéljen bármely nyelvet anyanyelvéül, a mellett egy közös nyelven is képes kifejezni s megértetni magát és megérteni többi polgártársait. E közös nyelv lehet a többség nyelve, vagy az állam nyelve, a mi a legtöbb esetben egy. Magyarország különböző nyelvet beszélő lakosai közt, az összes népeség absolut többségével egyik nyelv sem bir ugyan; de a mellett, hogy a viszonylagos többség a magyar ajkuaké, ez levén egyszersmind az állami kormányzat, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás nyelve is, kétség sem lehet az iránt, hogy ha az állam összes polgárai közt a kölcsönös érintkezés és megértés közegéül az országban divó nyelvek valamelyikét választani kell, az csak az állam s a többség nyelve: a magyar lehet. A magyar állam, majdnem ezeréves történelmének tanúsága szerint, a többi nemzetiségek beolvasztására és nyelveik eltörlésére soha sem törekedett. Legközelebbről is a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló (1868: XLIV.) törvényczikkben a legnagyobb szabadelvüséggel hagyja meg és biztosítja az államban lakó valamennyi nemzetiségnek saját anyanyelve használatát. De ha az államnak s a törvényhozásnak soha sem volt s most sem czélja a nemzetiségeket saját nyelvök használatától megfosztani, vagy abban csak korlátozni is, viszont a nemzetiségeknek magoknak érdekökben áll, hogy midőn magán életökben, templomaik- és iskoláikban, községeikben és irodalmaikban, saját nyelvöket használják s annak továbbfejlesztésére törekednek, tagjaik érteni és beszélni tudják a mellett azon nyelvet is, mely Magyarországon az állam-, a törvényhozás és kormányzat nyelve, s melynek ismerete nélkül, épen saját érdekeik érvényesítésében vagy esetleg védésében korlátoltatnának. Kényszeríteni az állam más nyelvű polgárait, hogy anyanyelvükön kivül az állam nyelvét is elsajátítsák, czéltalan törekvés volna. De módot nyújtani mindenkinek, hogy azt már gyermek korában elsajátíthassa, oly jótétemény, melyért az állam iránt csak hálát érezhetné. S ennek egyedüli módja, az elemi iskolákban a tantárgyak közé fölvenni a magyar nyelvet, s az által lehetővé tenni annak megtanulását, az állam polgárai minden ezutáni nemzedékének. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. V. KÖTET.' m
