Képviselőházi irományok, 1878. V. kötet • 100-155. sz.

Irományszámok - 1878-142. Törvényjavaslat a mezőtúr-szarvasi másodrendü vasut kiépitéséről

380 142. szám. 5. §. A vonatok elindulását a vég- és közbeneső állomásokon táviratilag mindaddig nem kell jelezni, mig az engedélyezett vonalon egyszerre csakis egy vonat közlekedik, vagyis mig a vonatok nem találkoznak, vagy egymást meg nem előzik. Mihelyt egyszerre egynél több vonat közlekedik, a vonat elindulása az állomások közt táviratilag jelzendő. 6. §. Az engedélyes társulatnak megengedtetik, hogy a személy- és málhajegyeket magán a vonaton, a felvételi állomásokon kivül adhasson ki, valamint hogy a kezelési szolgálat körében mindennemű, czélszerűnek mutatkozó oly egyszerűsítést hozhasson be, melyek által a forgalom biztossága nem veszélyeztetik. 2-ik melléklet a 142. számú irományhoz. A mezőtúr-szarvasi 2-od rendű vasút kiépítése iránti törvényjavaslat indokolása. 1872-dik évben akkori hivatali elődöm törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűléshez, a tiszavidéki vasút által tervezett mezőtúr-szarvas-orosházi vasút kiépítése iránt. Időközben azonban oly körülmények állottak be, melyek folytán az emiitett törvényjavaslat tárgyalás alá sem vétethetett, minélfogva e vasút kiépitéséne kkérdése, legalább hoszszabb időre elejtettnek volt tekinthető. Ujabban azonban a jelentékeny iparral és gabna-termeléssel bíró Szarvas mezőváros, mely útjainak az év nagy részén át járhatlan volta miatt, leginkább érezte a biztos és gyors közlekedést közvetítő vasút hiányát, — tárgyalásba bocsátkozott a tiszavidéki vasuttársulattal oly czélból, hogy ez mezőtúri állomásától Szarvasig, egy 2-od rendű vasutat építsen. A társulat erre oly feltétel mellett nyilatkozott hajlandónak, ha a kérdésben forgó s a korábbi törvényjavaslat szerint is állami kamatbiztositás mellett tervezett vasút jövedelme, bizonyos összegig a város részéről kellőleg biztosíttatik. A város és társulat közti tárgyalások eredményekép a két fél között szerződés jött létre, melynek értelmében a város közönsége a tiszavidéki vaspálya-társulatnak a valósággal befektetett — de 500,000 frtot meg nem haladható építési tőke után 33 éven át, évenkint 7%-ot vagyis 35,000 frt tiszta jövedelmet biztosit. Ezen szerződés, miután az abban elvállalt kötelezettség — a mint remélhető — csakis az első években s valószínűleg akkor is csak részben fogja a várost tényleg terhelni, s miután e teher a 22,000 lakossal biró s mintegy 57,000 kat. holdnyi területtel rendelkező város vagyoni képességét túl nem haladja, az illetékes hatóságok részéről helybenhagyást nyert, minek folytán a társulat, a tervek bemutatása mellett, a vasút engedélyezéseért folyamodott.