Képviselőházi irományok, 1878. IV. kötet • 84-99. sz.
Irományszámok - 1878-84. Törvényjavaslat az Olaszországgal 1878. deczember 27-én kötött vám- és kereskedelmi szerződésről
80 84. szám. Olaszországból az osztrák-magyar monarchiába bevitetett: (az olasz statisztikai kimutatások szerint.) 1870. évben 132.633,000 lira 1871. > 198.371,000 > 1872. > 220.494,000 > 1873. > 221.640,000 » 1874. » . . 211.108,000 » 1875. » 191.610,000 > 1876. » 187.581,000 » 1877. » . 154.971,000 > Olaszországba az osztrák-magyar monarchiából kivitetett: 1870. évben . 147.294,000 lira 1871. > 172.574,000 » 1872. » . 218.215,000 > 1873. » 225.371,000 » 1874. » 254.535,000 » 1875. » 234.640,000 » 1876. » 265.273,000 » 1877. » 237.523,000 > De nem annyira a többé-kevésbbé állandó jelleggel biró forgalom nagysága, mint inkább azon körülmény, hogy Olaszország néhány főbb termékünkre nézve oly kelendőségi piaczot képez, melynek jövendőre való biztositása az országnak több nevezetes termelési ágára nagy fontossággal bir, — indokoltnak tüntette fel a szerződési viszony további folytatását, s ennélfogva a magyar kormány nem habozott azonnal a szerződés felmondása után az új szerződés megkötése végett szükséges tárgyalásokba bocsátkozni. Mielőtt magának a szerződésnek részleteit bővebben indokolnám, szükséges utalni azon nehézségekre, melyek közt a szerződés létrejövetelére irányzott tárgyalások folytak. Midőn Olaszország 1875-ben eddig követett vámpolitikáját abban hagyandónak vélte és a szabad kereskedés helyett a védelmi-rendszer meghonosítását megkísérteni igyekezett, ezt különösen két indokból akarta tenni: egyrészt azért, hogy pénzjövedelmeit szaporitsa, de másrészt az olasz iparosok részéről emelt hangos panaszok folytán is. Olaszországban már 1870 óta mindinkább azon nézet lett túlnyomó, hogy az olasz iparos a külföldi iparosokkal szemben csekély védelmet élvez s ennélfogva nem tud oly fokra vergődni, mint ezt az ország nak különbeni viszonyai megengednék. Ezen indokok vezették az olasz kormányt arra, hogy 1875-ben vámtarifájának módosításához lásson. Minthogy azonban ebbeli törekvésében az érvényben álló tarifszerződések szabad működését gátolták, 1875 elején felmondotta a Francziaországgal kötött szerződést, felmondotta továbbá az osztrák-magyar monarchiával és a Svájcz-czal kötött tarifaszerződéseit. A tarifszerződések fölmondása után nemsokára elkészült az átalános vámtarifa azon tervezete, mely a szerződési tárgyalásoknál alapul szolgált. Mennyire hátráltatta ezen tarifa a szerződés megkötésének lehetőségét, az kivehető azon vámtételekből, melyek az 1878. május 30-án kihirdetett és azon év július havában életbe lépett olasz átalános tarifa alapján alkalmaztatnak. Maga az olasz kormány ezen átalános tarifa magas vámtételeit az olasz parlament előtt a következő indokokkal védte: Nemcsak a kincstár érdeke, hanem védelmi szempontok is követelték az eddigi vámok fölemelését. Olaszországban ugyanis 1863 óta (azaz az 1863-iki olasz-franczia szerződés létrejövetele óta, mint mely szerződés által a szabad kereskedelmi rendszer meghonosittatott) a
