Képviselőházi irományok, 1878. IV. kötet • 84-99. sz.

Irományszámok - 1878-95. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése „az 1879. évben hitelműveletek utján fedezendő állami kiadásokról” szóló törvényjavaslatról

398 95. szám.járulását kéri egy oly összeg fedezésére, melynek egj része csak később fog az illetékes közegek által megállapittatni, illetőleg megszavaztatni. Vezette e tekintetben az a főczél, hogy a folyó évi augusztus l-ig konvertálandó kincstári utalványok consolidatiója mellett, mi jó eleve előkészítendő, biztosítandó, az előrelátható szükségek miatt ne legyünk kénytelenek, párhuzamos vagy későbbi hitelművelet érdekében a pénzpiaczhoz talán elkésve fordulni. Csak e szempont, illetőleg érdek nevében lehet a törvényhozástól kérni, hogy elébb határozzon a fedezetről, mint a szükséglet egy részéről. Azonban az összeg megállapításán és a megszavazás fontosságain felül áll fontosságban az a forma, melyben a hitelművelet eszközlendő lenne. A kormány javaslatában, és annak indokolásában, első sorba e czélra a további 6%-os arany-járadék kibocsátást helyezi; és csak esetleges részbeni fedezetül veszi számításba, 72 millió névszerinti értékben, mint maximumban, egy 5%-os jelzálogos kölcsön kötését; részben pedig, a felmerülő ideiglenes fedezeti szükségekre, ideiglenes hitelműveletet tervez. A bizottság nem szívesen nyújt segédkezet sem arra, hogy a járadékok egységes államadóssági tervétől eltérjünk, sem arra, hogy nagyobb ideiglenes hitelművelettel terheljük államháztartásunkat és annak rendezését. Azonban járadékunk árfolyamát, az esetleg kedvezőtlen pénzpiaczon kényszerű, nagy tömegű kibocsátással rontani nem akarja, sem az országot annak kitenni nem szeretné, hogy a pénzpiacz bármely kedvezőtlen helyzetében kötelezettségeinek eleget tenni képtelen legyen, vagy egyoldalú hitelművelet terhes kényszerültségével küzdjön. Tehát a jelzálogos kölcsön, a bizottság nézete szerint, csak a pénzpiacz esetleges helyzetével, hangulataival szemben szükséges cselekvési szabadság fentartására vétetett fel a törvényjavaslatba alternatívának, az ideiglenes hitelművelet pedig csak kedvezőtlen feltételek kikerülése czéljából ideiglenes kisegítőnek; a mi különben egészen rendes háztartási viszonyok közt levő országokban is előfordul. A bizottság legalább így értelmezi a törvényjavaslat czélját és midőn azt elfogadásra ajánlja, egyszersmind ez eszméknek határozottabb kifejezést kívánt adni a törvényjavaslatban is. Ezért tartá szükségesnek a jelzálogos kölcsön összege és törlesztési módozatai, valamint az annak alapjául szolgálandó államjavak megjelölése iránt, a törvényhozás további előleges elhatározását fentartani, és ez okból külön törvénynek tartá fenn e tárgyban az intézkedést; másfelől az ideiglenes hitelmüveletek összegét is korlátolá, — a mennyiben az egész kölcsönösszeg egy harmadára szoritá azokat; mire nézve a kormány úgy nyilatkozott, hogy még az igy megszabott összeget is, csak maximumnak tekinti. E megállapodások szerint a törvényjavaslaton, több irályi változással együtt, sok változtatás lévén szükségessé, azt újra szövegezve •/. alatt van szerencsénk idecsatolni és ez alakjában azt elfogadásra ajánlani. Bujanovics Sándor és Lukács Béla bizottsági tagok a 2. y. alatti külön-véleményt jelentették be. Kelt Budapesten 1879. február hó i-én. Ordődy Pál s. k. Hegedűs Sándor s. k. a* állandó pénzügyi bizottság helyettes elnöke. at állandó -pénzügyi bizottság előadója.