Képviselőházi irományok, 1878. IV. kötet • 84-99. sz.
Irományszámok - 1878-91. Törvényjavaslat az utakról
91. szám; 299 Előadván a fentebbiekben azon elveket, melyek alapján az ügyet rendezendönek vélem • általánosságban azon indokokat fogom felsorolni, melyek ezen elvek elfogadására vezettek. Az ország legfontosabb útvonalait jövőre is államköltségen vélem fentartandóknak, mert országos fontosságú dolognak tartom, hogy a nevezetesebb forgalmi irányokban, minden körülmények között jó utaink legyenek. A vasutak megépítése előtt senki sem vonta kétségbe azt, hogy az ország fővárosából a határszélig vezető, nemkülönben a legfontosabb forgalmi központokat egymással összekötő főútvonalak jó karban tartása országos érdek. Mióta azonban a főforgalmi irányokban vasutak is épültek, nagy kiterjedésnek örvend azon nézet, hogy a vasutakkal párhuzamos köutak, forgalmi jelentőségüket, a vasút épitése folytán elvesztették. A tapasztalás és a tények megfigyelése azonban ezen nézet helyességét sem hazánkban, sem másutt nem igazolja. Minden út forgalmi jelentőségének leghelyesebb mértéke, a dolog természete szerint, a rajta lévő forgalom; ezen forgalom, miután az utak fentartására szükséges költség azzal arányban áll, az utak kezelésének helyes berendezése érdekében, az államutakon több év óta pontosan meghatároztatott. Az útfentartás érdekében gyűjtött ezen forgalmi feljegyzések egyúttal arra is módot nyújtanak, hogy a vasutakkal párhuzamosan futó utaknak, a vasút épitése előtti forgalmát, összehasonlíthatjuk azon forgalommal, mely a vasút megnyitása után volt észlelhető, s ez által biztos alapot nyerünk azon kérdés megítélésére, váljon ezen párhuzamos utak forgalma, és ezzel jelen, tősége, a vasút épitése folytán csakugyan csökkent-e? A forgalomnak meghatározása akként történik, hogy egyes, gondosan megválasztott pontokon, az e czélra felállított megfigyelők által bizonyos napokon, az úton elhaladó járművekbe fogott vonó állatok megszámoltatnak, a mely észleleti adatból meghatározható, hogy az útnak megfigyelt pontján 54 óra alatt átlag hány vonó állat halad el; s ha több ily megfigyelési ponton történt a forgalom számítása, az út forgalmának egész képét nyerjük. Az országutak forgalmának mértékéül, a vonó állatok száma azért vétetik, mert a szállított személyek számának, és áruk súlyának meghatározása a lehetetlenséggel határos; s a vonó állatok száma a forgalom nagyságának minden esetre helyesebb mértékéül szolgál, mint a jármüvek száma. Az imént leirt módon megállapittatott, hogy a budapest-miskolczi államúton minden 24 óra alatt 1869-ben átlag 936 vonó állat, 1774-ben pedig 1215 vonó állat haladt el. Köztudomás szerint azonban a hatvan-miskolczi államvasút 1870. évi január elején adatott át a közforgalomnak. A budapest-miskolczi államúton tehát, az azon úttal párhuzamos vasút megnyitása folytán, a forgalom nem csak nem csökkent, hanem 936 vonó állatról 1215-re, vagyis 30%-al növekedett. A székesfehérvár-veszprémi államúton 1869-ben, tehát a nyugoti vasútnak ezen úttal párhuzamos szakaszának megnyitása előtt, az átlagos napi forgalom 447 vonó állat volt; 1874-ben a nyugoti vasútnak megnyitása után, ugyanezen úton a forgalom 607 vonó állatra szaporodott, tehát szintén nem csökkent, hanem 36%-al növekedett. A szombathely-körmend-csákányi utón 1869-ben, tehát a nyugoti vasút megépítése előtt a mai átlagos forgalom 596 vonó állat volt; 1874-ben vagyis a nyugoti vasútnak megépítése és forgalomba tétele után, 739 vonó állat volt, tehát szintén nem csökkent, hanem 24%-al növekedett. A kézdi-marosvásárhelyi államútszakaszon 1869-ben vagyis a keleti vasút megépítése előtt, a napi átlagos forgalom 267 vonó állat volt; mig 1874-ben, tehát a vasút megépítése után, a forgalom 434 igavonó állatra szaporodott, tehát 62°/»-al növekedett. 38*