Képviselőházi irományok, 1878. IV. kötet • 84-99. sz.

Irományszámok - 1878-90. Törvényjavaslat a déli vasut megosztása, illetőleg olaszországi vonalainak eladása tárgyában létrejött állami szerződés beczikkelyezéséről

90. szám. v 241, Azon kötelezvények, melyek az engedélyokmány 40. §-ához képest alapszabályszerűleg, vagy már eddig kiboesátvák,vagy a hálózatok teljes befejezése czéljából, a megosztás pillanatában netán még kibocsátandók, oly módon maradnak közösek, hogy ezekért mindkét társulat egyetemlegesen kezeskedni köteles ieend. A megosztás végrehajtására szükséges részletes intézkedések, valamint az alapszabályoknak e czélból szükségelt megfelelő változtatása, végre a társulatok közt a kölcsönök közös használása iránt kötött egyezmények, a cs. kir. kormány jóváhagyásának vannak fentartva." Ezen fent elősorolt szerződési pontozatok életbeléptetése iránt az osztrák kormány és a déli vasút között hosszasan és majdnem szakadatlanul folytak a tárgyalások, de ez utóbbinak szenvedőleges eílentállása miatt mindannyiszor eredménytelenül, mig végre 1873. ápril 24-én az osztrák és olasz kormány részéről a déli vasúthoz egy egyetértöleg megállapított szövegű erélyes felhívás intéztetett, melyben utasíttatott, mikép az ez ügyben egybehívandó nemzetközi bizottságnak tárgyalás végett kiadandó megosztási tervezetét igazgató-tanácsa által az illetékes kormányokhoz most már haladék nélkül terjessze fel, mely intézkedésről a magyar kormány egyidejűleg értesítve lön. E felhívásra a megosztási tervezet a déli vasút részéről még ugyanazon évben be is terjesztetett. Ezen javaslat azon föelvet kívánta érvényesíttetni, hogy a társulat egységes marad s a közösen átvállalt kötelezettségeket illetőleg is egynek lesz tekintendő, hogy ennélfogva a felvett töke, legyen az bár consolidált avagy függő, legyen már kibocsátott vagy az elválasztás előtt felvállalt kötelezettségek teljesítésére még csak ezután kibocsátandó; —azért mindkét vonalrész fog jelzálogul szolgálni s hogy éhez képest mindazon tartozásokért mindkét társulat az engedély egész ideje alatt egyetemlegesen jóíállani köteles. Ezen javaslattal szemben a cs. kir. kormány egy emlékiratot szerkesztett s azt a m. kir. kormánynyal is közölte, maga részéről azon nézeteket fejtegetvén benne, melyeket az elválasztás kérdésében érvényesitendöknek talált. E nézetek, illetőleg javaslatok abban culmináltak, hogy a déli vasútnak olaszországi és osztrák-magyar vonalai egymástól elválasztatván, a nettó- vagy bruttójövedelmek alapján közösen megállapítandó kulcs szerint e vonalak ugy terheik, mint jövedelmeikre nézve megosztassanak, illetőleg egymástól egészen függetlenittessenek. A magyar kormány válaszában kijelentette, hogy a megosztási kulcs ellen elvileg nincs kifogása s magát a szándékba vett megosztást is, mint nemzetközi szerződésen alapulót, nem ellenezheti, sőt kész magát az Olaszországgal s a déli vasúttal e részben folytatandó tárgyalásoknál képviseltetni is, szűkségesnek találta azonban már előre oly kikötéseket tenni, melyek által a magyar állam érdekei kellőleg megóvassanak, nevezetesen, hogy a ketté választás folytán a m. államkincstár egyátalán semmi új kötelezettségekkel ne terheitessék, s hogy a tervezett megosztási elvek praejudiciumot ne képezhessenek azon tárgyalásokra nézve, melyek a déli vasút magyar és osztrák vonalainak megosztása iránt, esetleg meginditandók lesznek. Időközben azonban a helyzet egészen megváltozott, a mennyiben a déli vasút megosztási kérdése azon szerződés által, a mely Sella olasz képviselő, mint az olasz kormány meghatalmazottja és báró Rothschild Alfons, mint az egyesült dél-osztrák, lombard és közép-olaszországi vasuttársulat képviselője közt, 1875. november 17-én Baselben köttetett, végmegoldásához tetemesen közelebb hozatott. E szerződés tárgya ugyanis nem vonal-megosztás, hanem eladása, az olasz vonalaknak összes tartozékaikkal az olasz kormány részére, az osztrák-magyar kormány jóváhagyásának fentartásával. » A hivatkozott 1875. évi november 17-iki szerződés lényege a következő: KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. IV. KÖTET. 31