Képviselőházi irományok, 1878. IV. kötet • 84-99. sz.
Irományszámok - 1878-86. Törvényjavaslat az első magyar gácsországi vasutra vonatkozó 1871. évi XXXVIII. és 1875. évi XL. törvényczikkek némely határozatainak módositásáról, illetőleg kiegészitéséről
86. szám. 125 saját részvények lefizetése alól, oly köteleztetéssel azonban, miszerint a társulat a második vágányra lekötött §00,000 frt erejéig nemcsak a második vágány, hanem a hadi menetrendek érvényesítése szempontjából tényleg elrendelt s fentebb már elősorolt többi építkezések költségeit is sajátjából köteles fedezni. Ezen intézkedés indokai a következők voltak: a vasút csekély forgalmával szemközt a kormány rendes körülmények között előreláthatólag csak évek múlva, midőn már a társulat pénzügyei megszilárdultak, élt volna azon jogával, hogy a második vágány lerakását követelje. Mindeddig azonban a társulatnak a mindkét állam által nyújtott segély daczára, építési deficitjét sem sikerült elenyésztetni, — s így előre látható volt, hogyha a kormány a második vágány rögtöni helyreállítását követeli, a nélkül, hogy erre segédkezet nyújtana, a társulat haladéktalanul a részvényszelvények leszállításához lesz kénytelen nyúlni, mely rendszabályt a jelen viszonyok közt s főleg a jelen alkalomból, pénzügyi és politikai tekinteteknél fogva kerülni kellett. Ily segédkéz nyújtására az egyik mód az lett volna, hogy a második vágány költségeire a kormány előleget adjon vagy biztosítson, a többi létesítmények költségeit pedig, miután a beruházási kölcsön már jóformán kimerült, az üzleti számla pedig úgyis szenvedőlegesen áll, közvetlenül fedezze. A második mód pedig az volt, melyet a kormány választott. A társulat kezdettől fogva számos beadványokban és szünetlenül kérte a kormányt, hogy nemcsak a 180,000 frt névértékű részvények befizetése, hanem a második vágány esetleges lerakása alól is felmentessék, indokolván ezen kérelmét azzal, hogy ezen feltételeknek az 1 : 40 emelkedés engedélyezése fejében, miután a kedvezőbb emelkedésű vonal teljesen kivihetetlen volt, csak a feltétlen kényszer nyomása alatt vetette alá magát, s hogy mindemellett nem kérné fölmentetését, ha építési deficitjét más módon sikerült volna elenyésztetni. — A kormány már eddig sem zárkózhatott ugyan el a felhozott érvek méltányossága elöl, tisztán ezen indokból azonban nem volt hajlandó a törvényhozásnak előterjesztést tenni. Most azonban, midőn a második vágány lerakását halaszthatlanul el kellett rendelni, a társulat kérelmét legalább a refundálandó részvényekre nézve méltányosnak találta a kormány teljesíteni. Ezen részvények ugyanis az idézett törvény szerint amúgy is az 7«> emelkedéssel épített egyvágányú pálya által előidézett üzletköltség-szaporodás egyenértéke fejében voltak a kormánynak átadandók, mely egyenérték azonban kiegyenlittetett, illetőleg módosult az által, hogy a vidrány-országhatári részen a második vágány elkészült, sőt ezenkívül a nagyobb forgalom szempontjából, szükséges egyéb építmények elkészíttettek. Hozzájárul, hogy azon körülmény folytán, miszerint a menet és vonatmozgósitási kiadások mindkét vonalra nézve közösek, az 1:40 emelkedés által okozott több költségekhez az osztrák kincstár is hozzájárul, s már ezen szempontból is utalva volt tehát a kormány arra, hogy a társulatnak a kérdéses több költségek egyenértékét képező részvények elengedésére vonatkozó, a cs. kir. kormány által is támogatott kérelmét teljesítse. Ezek tehát azon indokok, melyekkel a törvényjavaslat ide vonatkozó részét is támogatni bátorkodom. A társulat részvényei egyébiránt a bécsi tőzsdén 93 frttal jegyeztetvén, a 180,000 frt névértékű részvény jelenleg csak 83.700 frtot képvisel. Ezen összeg egy része a második vágány
