Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.
Irományszámok - 1878-10. Berlini szerződés (Forditás franczia nyelvből)
10. szám. , 49 Bilek-Lorito-Gracko-i úttól hat kilométernyi távolságban tartja magát egész a Somine-Planina és a Curilo-hegy közt fekvő hegyszorosig, honnét keletre Vratkovicin át, a falut Herczegovinának hagyva, egész az Orline hegyig halad. E ponttól indulva a határ — Ravnot Montenegrónál hagyva — egyenest észak-északkelet felé irányul a Lebersnik és Volujak hegycsúcsokon keresztül, azután a legrövidebb vonalon a Piváig száll le, melyen átmegy és Crkvica és Nedvina közt áthatolva eléri a Tarát. E ponttól a Tara mentében fölfelé haladva egész Mojkovaczig ér, honnan az előhegy gerinczét követi Siskojezero-ig. E helységtől kezdve összeesik a régi határral egész Sekulare helységig. Onnan az új határ, a Mokra-Planina gerinczein halad, Mokra falu Montenegrónál maradván, s igy eléri az osztrák táborkar térképén 2166-al jelzett pontot, miután a főhegylánczot és a vízválasztó vonalt egyfelől a Lim, másfelől a Drin és a Cierna (Zem) között követte. Ezután összeesik az eddigi határral egyrészt a Kuöi-Drekalovici törzs területe, másrészt a Kueka-Krajna meg a Klementi- és Grudi-törzsek földje közt egész a podgoriczai síkságig, honnét a Plavnica helység felé fordul, meghagyva Albániának a Klementi-, G-rudi- és Hotitörzsöket. Innét az új határ átkel a tavon a G-orica-Topal kis sziget közelében, és GoricaTopaltól kezdve egyenest eléri a hegygerincz csúcsait, s onnét követi Megured és Kalimed közt a vízválasztó vonalt, Mrkoviö-ot Montenegrónál hagyva, s végre eléri az adriai tengert V.-Kruőinál. r ... Eszak-nyugaton a határ egy vonal által képeztetik, mely a Susana és Zubci falvak közt a tengerparttól kiindulva, Montenegró mostani határának legvégső délkeleti pontján a Vrsuta Planinán végződik. XXIX. czikk. Antivari és partvidéke a következő feltételek alatt csatoltatik Montenegróhoz. Az ezen területtől, ugy a mint ez itt feljebb határoltatott, délre fekvő területek egész Bojánáig, Dulcignot is belefoglalva, Törökországnak visszaadatnak. Spicza községe, a határok részletes leírásában jelölt terület északi határáig, Dalmácziába kebeleztetik be. A Bojánán tökéletesen szabad hajózás engedtetik Montenegrónak. Ezen folyó mentében nem fognak erődítések emeltetni, kivéve azokat, melyek Skutari helyi védelmére szükségeltetnének s melyek hat kilométernél távolabbra a várostól nem terjedhetnek. Montenegró nem tarthat se hadi hajókat, se hadi lobogót. Antivari kikötője és valamennyi montenegrói vizek minden nemzetek hadi hajói elől elzárva maradnak. A tó és tengerpart között létező erődítések montenegrói területen lerontatnak és ezen a körvidéken nem szabad többé újakat emelni. A tengeri és egészségügyi rendőrséget Antivariban, úgymint a montenegrói tengerpart hosszában Ausztria-Magyarország fogja könnyű parti őrhajók által gyakorolni. Montenegró elfogadja a Dalmácziában érvényes tengerészeti törvényeket. Részéről Ausztria-Magyarország kötelezi magát a montenegrói kereskedelmi lobogót konzuli oltalmában részesíteni. Montenegró köteles lesz megegyezni Ausztria-Magyarországgal a jog felett, hogy az új montenegrói területen keresztül egy utat és egy vasutat építsen és fentartson. Ezen utakon teljes közlekedési szabadság lesz biztosítandó. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. I. KÖTET. 7
