Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.
Irományszámok - 1878-10. Berlini szerződés (Forditás franczia nyelvből)
10. szám. 45 XII. czikk. A musulmán birtokosok vagy más egyének, kik személyes lakhelyüket a fejedelemség határain kivül vennék, ingatlan javaikat megtarthatják oly formán, hogy vagy bérbe adják, vagy harmadik személyek által kezeltetik. Egy török-bolgár bizottság fog megbizatni azzal, hogy két év lefolyása alatt rendezze mindazon ügyeket, melyek az állami és a jámbor alapitváuyok (vakuf) birtokainak a Fényes kapu javára leendő vagy eladására, vagy kiaknázására vagy haszonvételére vonatkoznak, szintúgy az ezekben netán érdekelt magánszemélyek érdekeit érintő kérdéseket is. A bolgár fejedelemséghez tartozók, ha az ottomán birodalom többi részeiben utaznak vagy tartózkodnak, az ottomán hatóságok és törvények alá esnek. XIII. czikk. A Balkánhegyektől délre alakittatik egy tartomány, mely „keleti Rumelia" nevet vesz fel, s mely ő császári felségének a szultánnak közvetlen politikai és katonai fenhatosága alatt állva, közigazgatási autonómiát élvez. E tartomány keresztény főkormányzóval fog birni.j XIV. czikk. Keleti Ruméliát észak és észak-nyugat felől Bulgária határolja s magában foglalja a következő vonalon belül eső területeket. A Feketetengertől indulva ki, a határvonal torkolatától kezdve azon patak medrét követi, mely mellett Hodzakiöj, Selam-Kiőj, AivadSik, Kulibe, Sudzuluk falvak fekszenek, rézsut átszeli a Deli-Kamöik völgyét; Bélibe és Kemhaliktól délre és Hadzimahaletől északra vonul tovább, miután a Deli-Kamőikot 2Vs kilométerrel Őengein felül áthágta; felér a hegygerinczre egy Tekenlik és Aidos-Bredza közt fekvő ponton, s követi a gerinczet Karnabad-Balkanon, Prisevica-Balkanon, Kazan-Balkanon át Koseltől északra egész Demir kapuig. Folytatólag a Nagy-Balkán főhegylánczán megy végig egész a Kosica csúcsig. E pontnál Rumelia nyugati határa elhagyja a Balkán gerinczet, leszáll délfelé Pirtop és Duzaiici falvak közé, egyikét ezekből Bulgáriának, másikát keleti Rumeliának hagyván, egész a Tuzlu-Dere patakig; követi ennek folyását egész a Topolniczával való összefolyásáig, azután ez utóbbi folyót egészen annak beömléseig a Smovskió-Derébe Petriaevo falu mellett, meghagyva Kelet-Rumelia számára ama beömlési ponton felül egy földövet, melynek sugara két kilométert tesz ki; innen felfelé halad a Smovskió-Dere és Kamenica patakok közt a vízválasztó vonal mentében, majd délnyugatra kanyarodik a Voinjak magaslatra, honnét egyenest az osztrák törzskari térképen 875. számmal jelölt pontra ér. A határvonal egyenes irányban metszi át az Ichtiman-Dere patak felső medenczéjét, átmegy Bogdina és Karaula közt, hogy újra elérje az Isker és a Marica medenczéi közt elvonuló vizválasztó vonalt Camurli és Hadzilar közt; ezt a vonalt követi a Velina Mogila az 531. számú hegyszoros, Zmailica-Vrh és Sumnatica nevű hegycsúcsokon át s eléri Sivri-Tas és Cadir-Tepe közt a sofiai sandzsak közigazgatási határát. Rumelia határa elszakad Bolgárországétól a Cadir-Tepe hegynél s egyrészt a Marica és mellékfolyói, másrészt a Mesta-Karasu s mellékfolyóinak medenczéi közt elvonuló vizválasztó vonalt követi, s délkelet és dél irányában halad a Despoto-Dagh hegyláncz gerinczén a Kruschova hegy felé (mely a san-stefanói egyezményben jelölt vonal kiindulási pontja).
