Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.

Irományszámok - 1878-53. Törvényjavaslat a német birodalommal 1878. évi deczember hó 16-án kötött kereskedelmi szerződésről

190 53. szám. 6. A kölcsönös vámmentesség továbbá kiterjesztendő zsákokra és edényekre, melyekben mezőgazdasági termények, mint pl. gabna és más mezei termények, gipsz, mész, italok és másféle folyadékok és a határforgalomban előforduló más tárgyak a szomszéd országba vitetnek és onnan üresen ugyanazon utón visszakerülnek. 7. Az alakszerűségek és ellenőrzés tekintetében, melyeknek az emiitett könnyítések a határforgalomban alávetvék, az 1847. október 21-iki egyezményben foglalt szabályok találnak alkalmazást. A mennyiben e forgalomban más tovább menő könnyítések fennállanak, ezek fentartandók. Budapest, 1878. deczember 18-án. 6. Die gegenseitige Zollfreiheit soll sich ferner erstrecken auf allé Sácke und Gefasse, worin landwirthschaftliche Erzeugnisse, als z. B. Getreide und andere Feldfrüchte, Gips, Kaik, Getranke oder Flüssigkeiten anderer Gattung und sonst im Grenzverkehre vorkommende Gegenstande in das Nachbarland gebracht werden und die von dórt leér auf dem namlichen Wege wieder zurückgelangen. 7. Rücksichtlich der Förmlichkeiten und Gontrolen, welchen die vorstehend angeführten Erleichterungen im Grenzverkehre unterliegen, habén die in dem Uebereinkommen von 21-ten October 1847 enthaltenen Vorschriften in Anwendung zu kommen. Soweit weitergehende Erleichterungen in diesem Verkehre bereits bestehen, sind diese aufrecht zu erhalten. Báró Kemény Gábor * *. foldmiveléf) ipar* ét TKrőihedelenmgyi mimiter. Melléklet az 53. számú irományhoz. Előterjesztés az osztrák-magyar monarchia és Németország közt 1878. deczember hó 16-án kötött kereskedelmi szerződésről szóló törvényjavaslathoz. A Németországgal az 1868. márczius 9-iki vám- és kereskedelmi szerződés megújítása tárgyában folytatott tárgyalásoknak 1877. november havában történt megszakadása után, a kormány folytonos törekvése oda irányult, hogy az 1868. márczius 9-iki német vám- és kereskedelmi szerződés helyébe alkalmas tarifa-szerződés lépjen, és ezen czélból a német kormányt ismételten fölszólította arra, hogy a megszakadt tárgyalások újra megkezdessenek. Az ismételt fölhívásra mindazáltal csak október havában adott Németország választ, és ekkor is csak az 1868-iki szerződésnek egyszerű és rövid időre — egy évre — való meghosszabbítását kívánta, azon kijelentéssel, hogy Németország közgazdasági politikájának rendezése czéljából alapos tanulmányokat tévén, különösen több ipar körül tüzetes enquéte-ket rendezvén, most még nincs azon helyzetben, hogy vámtarifájára nézve bármikép intézkedjék. A kormány ezen nyilatkozattal szemben kénytelen volt kijelenteni, hogy az 1868-iki szerződésnek egyszerű meghosszabbítása főkép azon oknál fogva lehetetlen, mivel az átalános vámtarifa életbeléptetése, s azzal együtt a német szerződés által megkötött vámtételek alkal/